Sziasztok!

A Villámszezon cím a mostanság írt rövid bejegyzéseimre és a közelmúltban történő gyakori viharokra egyaránt vonatkozik.

IMÁDOM a dörgést és a villámokat. :) Míg egyes emberek lelkében a félelem határát súrolják, a durvaságot és a fájdalmat jelentik, engem megnyugtatnak. Sőt, néha örömöt szereznek. Nem tudom, hogy tud a szervezetem egy hang vagy egy kis (vagy nem annyira kicsi) fény hatására boldogsághormonokat termelni, de nálam ez bevált. Olyan vagyok, mint egy virág? Az fény hatására fotoszintetizál (lassan már én is.. :D), kedves hang hallatára egyre nagyobb és szebb lesz. VIHART AKAROK :D

Persze ezt nem gondolom komolyan. Bőven elég volt a sok esőből, ami az emberek kedvét is elmossa.. Így is elegem van a hangulatingadozásaimból. Gyűlölöm azt, hogy túl komor vagyok. És azt hiszem, már egyre gyakrabban temetem el jó mélyre a derűlátó énemet. Helyette átveszi az uralmat fölöttem a bú, a kétségbeesés, és az egész világ gondját a vállaimra veszem. Minden apró kis hülyeség miatt ki tudok akadni. A következő percben pedig ismét nevetek. Ez nem normális. MEG AKAROK VÁLTOZNI. Jobb ember akarok lenni. Talpraesettebb. Bőbeszédűbb. Közvetlenebb. És ami a legfontosabb: vidámabb. Úgy alapjáraton.

Amúgy ma voltam Esztergomban Julival (padtársam), beültünk a teaházba, majd faygiztunk és végül, de nem utolsó sorban le ültünk a Széchenyi-térre beszélgetni. No nem mintha azelőtt nem ezt csináltuk volna.. :) Nagyon jól éreztem magam. Egész nyáron nem is beszéltünk. :(

Reggel, amikor álltam a buszmegállóban, találkoztam egy olyan emberrel, akit már azt hittem, sohasem fogok többé látni. De megtörtént. :) Ő maga a tökély (L) Már ha leszámítjuk azt, hogy nincs tökéletes ember.

Itt a vége, fuss el véle. ;)

U.i.: A dizi még mindig nincs kész, Fridó át fog küldeni pár kódot, amiknek remélhetőleg hasznát veszem. :)