Sziasztok!

Megérkeztem kis hazánkba, csöpp otthonomba, és be kell, hogy valljam, nagyon nem akartam még hazajönni. Csak a barátok hiányoztak, de más semmi. Jó lett volna, ha maradunk még egy hetet. Több részletben fogom elmesélni a történéseket, mert már az első rész is elég hosszú lesz, gondolom.

Ezt Bécs fele menet írtam, mert már majdnem meghaltam az unalomtól:

Autópálya. Zuhog az eső. Jobbra az ablaküvegen vízszintesen peregnek le a cseppek. Bal oldalon is. Egyre jobban közeledik felém az Álommanó. Kicsi és idegesítő,. Meghalok az unalomtól. Az autók után szinte porzik az út a rengeteg esőtől. Főleg a kamionok mögött. A távolban óriási szélmalmok állnak. Valószínűleg jóval messzebb vannak, mint hiszem, a valódi méretükről fogalmam sincs. Mindegyik forog, de különböző sebességgel.

A vihar nem csendesül. Szürke az ég, az út is, csak az út mentén árválkodó néhány fa zöldell. Olyan lehangoló az időjárás. Errefele egy madár sem jár, ha szabad így fogalmaznom. Bár meg is értem, ilyen pocsék időben. De nem sokára, olyan 3 óra múlva felszállunk és végigsüvítünk az égen. Az mp4-em fülhallgatójából kiszűrődik, hogy a The Hives éppen "felrobbanni készül". A számnak vége, elkezdődik Fluor Filigran (most már Fluor Tomiként árulja testét. akarom mondani, hangját..) Van sok söröd c. száma. Erről eszembe jutnak a többiek. Lotti a suliban döglik (háhá :D), a többiek pedig Eger felé tartanak osztálykirándulás céljából. Már most hiányoznak. :( Mi lesz velem egy hétig? :/

Aztán szép lassan megérkeztünk a reptérre, becsekkoltunk, und so weiter. Egészen könnyen ment. A felszállásnál volt némi probléma, egyrészt kb. fél órával később szálltunk fel, másrészt pedig csöppet szédültem és fájt a fülem, de ez természetes. Elvégre elég megerőltető lehet a szervezetnek, hogy 10ezer méter magasban tétlenkedtem. Nem vagyok én hegyi zerge. :D Tízezer méter magasban még az is nehezen lennék... :)

Hihetetlenül unalmas volt a 9 és fél órás odaút. Brrr.. Vittem könyvet, kötelezőt, Az ember tragédiáját. Elég ironikus, hogy a repülőgépen olvasom. :DD De 5 oldalnál többet nem bírtam, túlságosan unalmas. Inkább filmeket néztem. Korábban már megemlítettem, hogy olyan gépen megyünk, ahol mniden ülés hátán van egy kis monitor. Tudsz választani különböző filémek közül, mnit pl. Shrek 4., How I Met Your Mother, Kung Fu Kölyök, Perzsia hercege, stb. Ezek közül az első 3-at néztem meg, az utóbbiból csak részletet láttam. Ja, és persze angolul néztem. Inkább angolul, mint németül. Bár németül 10 éve tanulok, angolul valahogy jobban megértem a filmeket. De a Kung Fu Kölyköt németül néztem, ha jól emlékszem. Egész jól fejlesztettem a nyelvtudásomat. :) Meg egy kicsit aludtam is, bár nehéz volt akkora zúgásban. De kétszer kaptunk kaját, ami meglepően finom volt! :O :D Ráadásul sütit illetve pudingot is kaptunk hozzá. :P Extrapontokat neki! ;D

Megérkeztünk a tengerentúli repülőtérre, ott még másfél órát sorban kellett állnunk ellenőrzésre. Kúl. Utána megkerestük a keresztszüleimet. Úgymond megismerkedtem velük, mert már alig emlékeztem rájuk - kb. 10 éve nem találkoztam velük. Csak hogy későbbi mesélésnél képben legyetek, Andy {András} a keresztapám, Tündi a felesége és a lányuk pedig Andi. Beültünk a kocsiba, persze még mindig nem volt egyszerű a történet, ugyanis dugó volt. Naná! Amint megérkeztünk hozzájuk, bedőltem az ágyba és aludtam egy kicsit. Aztán felkeltem kajálni, megismerkedtem Andival is, mert vele még sohasem találkoztam. Tök aranyos, mosolygós, jófej. ;) 3 éves kora óta kint él Amerikában, így egy kicsit töri a magyart, de meglepődtem, hogy milyen jól beszél. És végül bevágtuk a szunyát.

Folytatjuk....

Jó éjt! ;)