2010.10.17. 23:08, Jégmaci
Jó estét, üdvözletem!
Gondolom, mindenki gyermekkorából rémlik az a jelenet egy bizonyos Jancsi és Juliska c. meséből, amikor is 2 gyermek (Jancsi és Juliska, milyen találó) a sűrű erdő közepén talál egy tisztást, a tisztáson pedig egy kis mézeskalácsból készült házikó áll.
Ez a kép jelent meg, amikor végiglapoztam a műsorújságot, és megláttam a ma este vetítendő családi filmet, a Charlie és a csokigyárat. Tim Burton rendezte, aki egy (valószínűleg) nem normális ember, de azért poéos filmek szoktak kipattanni a beteg elméjéből. :D
No és amiért én különösen felfigyeltem rá, az az a tényező, amit úgy hívnak, Johnny Depp. Imádom. Ő a kedvenc színészem, a legjobbak között van. Azonosul az összes karakterrel, amit csak ráosztanak (és amiért utána szép kis summát kap, höhö). A lényeg, hogy jól nyomja az öreg (jó oké, nem az).
A film Karcsiról szól (ja, Charlie), aki egy önzetlen kissrác. Imádnivaló a kiskrapek. ^^ A véletlennek köszönheti, hogy teljesült az álma, hogy bejuthasson Wonka úr csokigyárjába (költő lettem xD). 4 másik rettentően visszataszító kisgyerekkel együtt, akik a szüleik pénzének köszönhetik a belépőt. És innentől kezdve elkezdődik a nyálcsorgatás, legalábbis részemről. Gratulálok a díszlettervezőknek. ^^ Egy bizonyos értelemben szenvedés volt nézni, ugyanis kénytelen-kelletlen kezdtek eluralkodni rajtam az elvonási tünetek. Mostanában igyekszem száműzni a csokit az étrendemből, de néha-néha becsúszik 1-2 darabocska/szeletecske. ^^ Ez most úgy hangzik, mintha hordó lennék. :D De nem így van. :D
Duplán szenvedtem: a már leírt okok miatt, illetve zenének a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető valamiktől. Uramatyám. Hát elszégyelltem magam, hogy ilyeneket nézek. :DD
Tehát nem bírtam végginézni, plusz inkább jöttem gépezni és barátokkal csevegni. Ó, igen, a gépfüggőség hatalma.
Egyébként ajánlom mindenkinek, nem lehet rossz film, de inkább menjetek ki, amikor zenét próbálnak "improvizálni". :D Ja, és az sem hátrány, ha nem diétáztok. :) :D Illetve nem vagytok édesszájúak. Mint én. Én vagyok az életemben a második legédesszájúbb ember, akit ismerek. Az első anya. A gének... :D
Na, csoki! ;) :D