Haligali! ^^

Jó, tudom, már régesrégesrégen írtam. Vasárnap nem volt miről, hétfőn pedig színházban voltunk, ugyanis kötelező volt menni. Szomorú. :/ Ebből most ne azt a következtetést vonjátok le, hogy egy antikulturális, műveletlen kis fruska vagyok, inkább olvassatok tovább, és meglátjátok, miért ez a véleményem (ahogy az osztály másik 39 tagjának).

Felbuszoztunk Pestre, egészen pontosan a Kamara Színházba, hogy megnézzük a Liliom c. előadást.

Hát már maga a terem is olyan... fura volt. Akarom mnodani, pici, zsúfolt és dohos szagú. Ne olyan rendes színháztermet képzeljetek el, hanem olyat, hogy a földőn volt a színpad, és fölfelé volt barkácsolva a nézőtér. Az emelvényen pedig elég kényelmetlen székek.

A történetből valami olyamsit tudtam kibogozni, hogy az egyik főszereplő Lilom (Németh Kristóf, a Barátok köztből már jól ismert Kertész Géza alakította), aki egy nagy nőcsábász. Aztán beleszeret egy cselédlányba (Stefanovics Angéla - Bizony, bizony, Köszönjük Emese! ;)), aki viszont szereti. Bár nem igazán mutatták ki egymás felé szeretetüket, a férj gyakrabban ütötte meg a feleségét. Majd keményebb ügyekbe keveredik bele és végül leszúrja magát. Felkerül a "mennybe", pontosabban tárgyal egy kicsit Szent Péterrel, aki visszaküldi a földi világba, hogy tegyen valami jót. De előtte 16 esztendeig szenvedjen a tisztítótűzben. Miután visszatér, képtleen jót cselekedni. És vége.

Ha valaki esetleg látta, el tudná nekem magyarázni, hogy mégis mi volt ennek a lényege?

Szerintem borzalmas volt. Volt egy-két apró mozzanat, ami jó volt benne, de össze sem mérhető egy kétórás darabbal. Ami a legjobban tetszett - helyesbítek, az egyetlen -, az a színészi alakítás. Kihozták a maximumot ebből a darabból. Csodákra még ők sem lehetnek képesek...

Tehát, egy jó tanács: ne nézzétek meg ezt a darabot. Bár, lehet, hogy csak én -és a 39 osztálytársam, pluszban az irodalomtanárnő (!!!) - vagyunk így vele, de... elképzelhető, hogy ti sem fogtok lelkesedni érte. Én szóltam... :D

Na csőpuszi! ;)