Haligali csőtészta! ^^

Megtörtént, aminek meg kellett történnie, és most egyáltalán nemi kell kirakni a 18-as karikát, mert nem olyan értelemben :DDD Hanem  hírhedt irodalom belső vizsgáról beszélek, de úgy ám.
Tesin megfűztük a tanárbácsit (drága egyetlen szívünket), hogy hadd ne kelljen negyed órát sétálnunk a hóban (a magas sarkút és a szoknyát is vegyük számításba), hogy kijussunk a sportcsarnokba, ahol majd lelkesen - vagy kevésbé lelkesen - szurkolhattunk volna a suli focicsapatának.
Így hát ott maradtunk a teremben, ahol az eredeti tervek szerint átnézzük az összes tételt, csakhogy átbeszélgettük az időt, így én 2 óra alatt keményen 3 tételt néztem át. :DD
Aztán eljött a kevésbé várt 2 óra, amikor az irodalom tanárnő mosolyogva közölte, hogy emeljem fel a seggem és menjek be vizsgázni (na jó, persze, nem ezekkel a szavakkal :D), amikor én még 5 tételt nem is néztem át.
Bementem, bátran kihúztam jobbról a negyedik lapot (mert az felvételinél is balszerencsét hozott, hátha most is... :DD)
Azt álmodtam, hogy Bánk bánt fogom húzni, de a lapon Zrínyi: Szigeti veszedelem c. művének bemutatását követelték tőlem. Kissé szétszórtan leültem a helyemre, miután pár perces keresés után megtaláltam a nem megfelelő szöveggyűjteményt, később a tanárnő szólt rám, hogy miért a 10.-es szöveggyűjteményt vittem, amikor a 9.-esben van benne. Höhö. A kezem csöppet reszketett és egy szó sem jutott eszembe, ugyanis ez a tétel nem tartozott az átolvasott tételek közé. De pár másodpercen belül lehiggadtam, aztán róttam a sorokat. ^^

Határozottan kisétáltam a tanári asztalhoz, már mosolyogtak rám az ördögök a pokol kapujából, khm, a tanárok. Aztán leadtam az anyagot, és ők itták a szavaimat, mint a kocsmabútorok a pálinkát ló a vizet nyargalás után. A lényeg, hogy megdicsértek. Ugyan párszor kínomban elröhögtem magam (elég vicces a tanár dülledt szemének és a kopasz fejének a párosítása – na jó, igazából zavarban voltam), amire az igazgató azt reagálta, hogy érettségiig szokjak le erről. :P De mg mindig jobb, mintha falfehér arccal bámulnám a padot. Vagy elájulnék. Vagy sírnék. Sötöbö.

Hű, nem spóroltam a szavakkal, de legalább megismertétek a mai napomat. ;D

Zrínyi legyen veletek!