Sziasztok, cicuskáim!

Most doromboljatok egy sort, hogy újra itt vagyok és életjelet adok magamról. :P

A Gossip girl-lel egész jól haladok, még ebben az évben garantáltan befejezem, sőt, szerintem még a szünet elejéig. :)

A cím másik értelmezéseképpen pedig elmesélek nektek egy sztorit. Az egyik drágalátos osztálytársnőm előszeretettel terjeszt pletykákat, nem csak rólam, sőt én csak harmadlagos (negyedleges, ötödleges, mit tudom én, a lényeg, hogy a héttérbe szorulok nála ilyen téren) célpont vagyok, nem úgy mint például Vivi. A régebbi pletykákat előszeretettel terjesztette, amik a környező lányok szerelmi illetve nemi életére vonatkoztak, de most már „megpuhult” a kicsike, és csupán annyit mondott, hogy mi milyen rondák vagyunk. :) Persze az említett hölgyeményt leginkább egy malachoz tudnám hasonlítani. De a lényeg, hogy van önbizalma a gyereknek, ami egyáltalán nem gond, csak néha magába nézhetne és megláthatná azokat az apró kis szálkákat, amiket másokon egyből kiszúr. :)

Milyen kár, hogy nem szólhatok be neki, mert akkor elárulnám azt az embert, aki ezt elmondta nekem. Ezt pedig nem szeretném, nem szeretnék a pletykafészekre hasonlítani, mivel ő a saját barátait is kibeszéli (hogy ők is milyen csúnyák, igen… :DD). Poén.

De nem kell aggódni, nem fogok magamba zuhanni, hiszen csak féltékeny. :D Nem mondom magamra, hogy egy szépségkirálynő vagyok (bár számára akkor sem nyerném el ezt a címet, de kit is érdekel? :D), de a ronda jelzőt éppoly kevésbé használnám a jellemzésemre.

De persze, ki az, aki még sosem beszélt ki senkit? Szerintem ilyen ember nincs is. Már aki elérte a 10 éves kort. Innentől kezdve az ember élete hazugságokkal, átverésekkel és szenvedéssel van tele. (Na nem mintha eddig nem hazudtak volna a szülők a Mikulással és a bizonyos medve-málnás elmélettel kapcsolatban). De az élet egy dzsungel, meg kell tanulnunk túlélni benne minden egyes napot.

Hát sok sikert hozzá! ;)

Xoxo,

                        Gossip Girl