Hálistennek nem én fertőződtem meg, sőt, nem is ismerek olyan embert, akit utolért ez a tavalyról már jól ismert vírus.

Na de hagyjuk is a szomorú részleteket, és... Áh, nem, nem tudok áttérni a pozitív részletekre.

A történet egyik negatív része, hogy igencsak elhanyagolva érzem magam, de amikor ezt elpanaszoltam az érintettnek, nem vette magára. Aztán megint felnyitottam a szemét (próbáltam), és újra, de ma megbizonyosodtam róla, hogy nem igazán esett le neki, vagy pedig nem érdekli. Innentől kezdve pedig engem sem fog érdekelni. K@kilok erre az egészre. Már nem tudom, hogy sírjak, nevessek, vagy üssek. A 3.? :D

Igen, Fridó, felőlem elmondhatod neki, hogy írtam róla a blogban. Hátha negyedjére már észbe kap, hogy így nem sok jövője van a "kapcsolatunknak", nem vagyok kis pincsi, hogy szaladjak utána.

Na, kiadtam magamból, köszöntem. :D

Az egyetlen pozitív dolog, mellyel szolgálhatok, az az a tény, hogy mindjárt vége az első félévnek! Jippijééé! Már csak mégegyszer ennyit kell kibírnunk (Y) Kevesebb szünettel... - Basszus, mindjárt kiderül, még sem annyira pozitív hír... :D - De a lényeg a lényeg, már csak... x napot kell kibírnunk és ismét nyár. Yeah! ;) (ki akarja kiszámolni a hátralévő napokat..? :D)

Milyenek lesznek a bizik? ;) Vagy inkább ne is kérdezzem? :D

Csőcsoki! ;)

U.i.: Kósoljátok meg a pomelót (igen, az egy gyümölcs), esznméletlen finom! :D Olyasmi íze van, mint a grapefruitnak és a narancsnak egyszerre. Talán. Egy próbát megér, ráadásul vitaminbomba. :D (Milyen gondoskodó anyóka lettem ^^ <- tessék, Vivi, megbűnhődtem! xDD)