Én alapjába véve nem rajongok a Valentin-napért. A Bálint és Valentin nevezetű lényeknek boldog névnapot kívánok, esetleg a szülinaposoknak is, de itt végül kifújt a dolog.

Konkrétan utálom ezt a sok nyáladzást, a sok kis csecsebecsét -rózsaszín szőrös kis figurákat, szív alakú díszeket - aminek értelme nincs, de elvárod a másik féltől, hogy megvegye. Amikor ez nem történik meg, akkor a többség egyből arra gondol, hogy „Uram-atyám, biztosan nem szeret! :’( „. Úgymond ki van kényszerítve a szeretet. Ebből a szempontból. Amit valószínűleg egy ajándékgyártó cég vezetője talált ki, hogy legyen még egy kis bevételük az év folyamán.

Na de most ne higgyétek azt, hogy szerény személyem egy szőrös szívű szörnyeteg; csupán nem tudom, hogy miért tárgyakkal fejezik ki szeretetüket egymás iránt a szerelmesek.

Pedig szerintem alapjába véve nem lenne rossz ünnep. Jó, persze, nyilván nem csak egy napon kell szeretni a szíved másik felét… Blablabla.

És még mielőtt a rossz nyelvek elindítanák azt, hogy féltékeny vagyok azon személyekre, akiknek van párjuk, hát azokkal most közölném is, hogy én így tökéletesen érzem magam, szingliként is. :) És igenis örülök mások boldogságának, annak, ahogy szerelmes pillantásokkal egymásra néznek. ^^ Annyira aranyosak tudnak lenni. :)

Szóval remélem, értitek a problémám: engem a tárgyi lénye zavar.

Persze vannak jó ajándékok is, itt most konkrétan valami olyasmire gondolok, ami személyre szabott, aminek még valaha hasznát veszi az illető, vagy legalábbis tényleges örömöt lehet vele szerezni. :)

Elméletemet azzal zárnám, hogy nagyon boldog Valentin napot kívánok a szerelmeseknek és azoknak, akik még nem azok. :D

Csók! ;)