Mostanában az az élces dolog ütögeti aprónak nem mondható fejecskémet, hogy vajon miért nem történik semmi izgalmas dolog? Ez alatt nem egy japán méretű katasztrófát értek, hanem… Valami személyeset. Lehet az pozitív és negatív is. Persze inkább pozitív, de mostanában annyi jó dolog történt velem és olyan szintű boldogság áradt szét bennem, hogy már éppen ideje lenne a rossznak {elméletben}. Mondjuk, kijelentik, hogy halálos beteg vagyok. Haha, jó vicc. Vagy mégsem? :D Költői kérdés.

Jajj, neeeee, drága jégmaci barátom, dugulj el, és egy szót sem a költőkről! Hiszen milyen dolog az, hogy a héten 2 Ady Endre –ó, igen, a nagy, híres költő, akinek egyetlenegy műve sem értelmezhető. Na jó, ez egy csöppet túlzás, de... Némelyest még így is elvont a kicsike, nem csak az akkori népségnek, hanem a mostaninak is. Na meg az is lehet persze, hogy a mai embereket azért nem érinti meg a versek mondanivalója, mert egyszerűen nem foglalkoznak vele. Nem olvassák el, vagy ha mégis, nem gondolkoznak el rajta. Khm, tehát ott tartottam, hogy e „héten 2 Ady Endre”- nevű költőnkről szóló témazárót is írtunk, az elsőhöz hétfőn 4. órában volt szerencsétlenségünk szerencsénk, és itt az elméleti kérdések lehettek a célok a tanárnőnél. És hogy miért célok? A rendes kérdések (Nyugat jellemzői, Ady pályaszakaszai, fogalommagyarázat) mellett feltűntek olyan badarságok is, minthogy: Ady Endre Sem utódja, sem boldog őse… c. versének felolvasásakor egy festőben ihlet született, majd megalkotott egy festményt. A kérdés az volt, hogy miért rendült meg a festő? :D Hát, valószínűleg az eredménytől, haha.. xD Ehhez 2 dolgot fűznék hozzá. Egyrészt, hogy ez a kérdés eléggé rizsázós, méghozzá az a rizsa, amikor fogalmad sincs, hogy miről, csak írsz. :D Megtettem, várom az eredményt… Másrészt pedig ne nézzetek kulturálatlan barbárnak… :D Nem, közel sem tartozom az irodalom költészet ágazatának lelkes kedvelői közé. Itt és most hősiesen(?) kijelentem, hogy UTÁLOM A KÖLTÉSZETET. Vannak ugyan olyan versek, amik elnyerték tetszésemet, de csak kevés van ilyen a világon. Inkább regénypárti vagyok :)

Hű, már megint elkalandoztam. Totálisan szétszórt vagyok mostanában. Mintha csak szerelmes lennék. Végül is tavasz van, jöhetne már a szőke herceg fehér lovon, de barnával is beérem, ló nélkül :P A matektanár is megjegyezte, hogy totál szét vagyok csúszva… Ehh, ilyen az én formám.. xD

Na, igen, végre térjünk már rá a lényegre. Izgalom KELL! Ez a két szó a lényeg. Lényegre törően rövid. Ne képzeljétek, hogy olyan unalmasak lennének a napjaim, hogy minden hétvégén itthon kuksolok, nem erről van szó, sőt. Ma este anyummal táncelőadásra megyünk, ha hazaértem, részletezem és véleményezek. ^^ Ráadásul most gőzerővel (a-a, ezt csak azért írtam, mert jól hangzik, de valójában közel sem vagyok a gőzerőhöz…) tanulok a nyelvvizsgára, ami április 16-án lesz. Jövő hét csütörtökön pedig német osztályozó vizsga, arra külön nem fogok tanulni, bőőőőőőven elég annyi, amennyit a nyelvvizsgára készülök. Kicsit nehezebb lesz ez utóbbi. :P Majd májusban érettségizem is belőle, de hol van az még? :)

Ráadásul a nők nagyon termékenyek voltak 17 évvel és 9 hónappal ezelőtt, ugyanis elég sok szülinap van mostanában, aminek köszönhetően party party hátán.

Tehát nem telnek olyan unalmasan a hétköznapjaim, mint gondolnátok.

Boldog vagyok. Majdnem. És ez a majdnem magában hordozza a hiányt. Úgy érzem, valami hiányzik. De sem a hiány oka, sem a megoldása nincs a birtokomban, így maradok ilyen. És várom, hogy egy sült galamb belerepüljön a számba. De ha már választhatok, akkor inkább csirke legyen. :D Höhö. :P

Nos, csak gratulálni tudok Nektek, ha már itt tartotok és végigolvastátok a sok zagyvaságomat, hehe… :D Nobel-díj mindenkinek! ;)

Most viszont megyek, hiszen visszavár már a német és a kémia. Hm, fincsi! :)

Csókollak Benneteket!