Sziasztok! :)

Hosszú bejegyzés következik, úgyhogy gyűrjétek fel az ingujjatokat, mert nagy munkában lesz részetek! :)

Amint azt már említettem, múlt héten szombaton tánc háziversenyünk volt. Egész könnyen megtaláltuk a helyszínt az erdő mellett, két nagy ház és egy focipálya képében. Megérkezésünk után egyből csatlakoztunk Bogival a csapatunkhoz, körbenéztünk, megízleltük a csokiszökőkút adta lehetőségeket (bizony ám ;)), kicsit gyakoroltunk… Először egy közös produkciót adtunk elő a focipályán – kicsik és nagyok együtt, élmény volt visszanézni a felvételt… :D) Egy kis pihenő után elkezdődött a verseny. Nagy nehezen sorra kerültünk. Fogalmam sincs, hogy hány csapat volt, de volt egy „pár”… Nagyot alakítottunk, facebook-ra fel szeretném tenni a videót (egyelőre a facebook még nem így gondolja…), aki az ismerősöm, azt megkérném, hogy tekintse meg, szerintem tök állat. :))

Eljött a várva várt eredményhirdetés. Felsorolták a 2. helyezetteket (mert csak egyetlen 1. hely volt, a többi 2., nem volt 3. és 4. helyezett sem), majd egy csapat kapott különdíjat. Végül jött a két első helyezett: a cséviek és mi. Csakhogy ez nem olyan egyszerű – még egyszer el kellett táncolnunk a koreográfiát és ezáltal meg kellett küzdenünk a dobogó legfelső fokáért. Csakhogy már fáradtak voltunk, én is rontottam 2 helyen (míg az elsőben nem ^^), és így végül 2.-ok lettünk. :( De a piliscsévi csapat valóban megérdemelte a győzelmet. ;)

Az eredmények kihirdetése után következett egy kis buli, amikor még a kicsik is ott voltak, eltáncoltuk a már tanult koreográfiákat, miegymás. Aztán a kisebbek szépen lassan hazaszállingóztak és elkezdődött a tényleges party! :D Mindenféle zene és stílus volt, mi pedig táncoltunk, akár tudtuk, akár nem. Amiből azért elég poénos dolgok születtek. Meg fájdalmas, mert Mátéval csöppet összefejeltünk, aminek következményeképpen egy jó nagy dudor keletkezett a homlokomon, de sebaj :D (Másnap pedig felfedeztem a testem különböző pontjain lévő kék-zöld foltokat, véraláfutásokat, sőt, még egy mély vágás is van a vádlimban. Na de hogy ezekre hogyan tettem szert…? :D)

Végül előkerültek a némi alkoholt tartalmazó italok is, mint a bor (amiből kóla segítségével vadászt csináltunk, bár a 3:2-es arányban valahogy nem vagyok olyan biztos… :D) és a Martini. Ugyan ezek nélkül is simán jól éreztük magunkat, de ezekkel érdekes helyzetek születtek…

Végül úgy 3-4 fele már kezdett ellaposodni a buli, így elmentünk lefeküdni. Hárman befoglaltuk az ágyat – ami, mint utólag kiderült, nem a mi helyünk volt, de hát egye fene… :D –, de csak Bogi aludt, mi még pár órát beszélgettünk, végül Máté is elszundított, tehát már csak egyedül én maradtam „talpon” e vidéken. :D Nagyjából 1 órát én is aludhattam, jippijé! :D De amikor másnap hazajöttem, kicsit ledőltem és pótoltam még 3 vagy 4 órát. :) De reggel még segítettünk összepakolni és elmosogatni; a csokiszökőkút maradványai elég nehéz munkának bizonyultak… A kanalakat akkora mennyiségű csokoládé borította, hogy úgy néztek ki, mint egy jó nagy merítőkanál. :D A mikró jó megoldásnak bizonyult, így már nem kellett a késsel való kikaparásra hagyatkozni, hehe. :)

Összevetve nagyon jól éreztem magam, egy-két helyzetet és embert leszámítva. :)

Térjünk át a következő élményre, bár a lista szinte végeláthatatlan…

Köztudott, hogy imádom a vihart, azon belül is főként a villámokat és a dörgést, és ezen a héten bőven volt benne részem. :)

Jelentkeztem KRESZ-re, de eddig még csak 2 elsősegélyórán voltam. Az első péntek délután volt megtartva fél 3-tól fél 5-ig. Egy védőnő tartotta, aki a lényeges infókat ledarálta, majd hosszasan ecsetelte a hasmenés és székrekedés kezelését, majd kiselőadást tartott a D-vitamin fontosságáról. Összesen 8 oldalt írtam (az én betűim nagyon miniatűrök), míg a többiek 16 oldal körül tartottak.. :D Szép arány. :) De a ma délelőtti órán (ahol összesen 7-en voltunk, mivel a többiek a korábbi [hajnali 9-kor kezdődő!] órára mentek) nagyon aktívnak bizonyultam, ugyanis Vikivel együtt vállaltuk, hogy „nagy”közönség előtt eljátsszuk a baleset utáni tevékenységeket, mialatt a védőnő rengeteget kérdezett. De legalább képes vagyok a szívmasszázsra. :) [Úgy gondolom, hogy elsősegélyt minden iskolában kötelező tantárgyként kellene bevezetni már az egészen fiatal {de azért már komolyabb} korosztályoknál is, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy mikor kell életet menteni!] A következő óra jövő hét szombaton lesz ugyanebben az időpontban, az első KRESZ óra pedig szerda délután. Alig várom, hogy megismerjem és megtanuljam az autó felépítését,  alkatrészeinek különféle elnevezéseit, azoknak működését. Fincsi.

Egy kicsit könnyebb témával folytatnám, mégpedig az elmúlt hét apró és kevésbé apró örömeivel:

·                   Kedden anyummal voltunk fent Budapesten vásárolni, ahol kaptam egy ruhát ^^

·                   Pénteken a 10:40-es busszal jöttem haza, ugyanis csak egy misénk volt aznap. :) {A buszon heringparty volt, ez már kevésbé tartozik az örömökhöz…

·                   Péntek délután-este api-papi-partyt tartottunk, nagggyon jó volt! ;)

·                   Szombaton meghallgattam pár számot Tóth Vera előadásában, hihetetlen hangja van a csajnak! A gáz csak az, hogy e csodás hang ellenére abból él, hogy ilyen kis falvakban (bocs, nagyközség!) lép fel…

·                   Fotóztam egy picikét :) A műveket majd megtekinthetitek. Majd. :) Ha egyszer megtanulom, hogyan kell képet feltölteni. :D

És a végére hagytam a legnagyobb jelentőségű élményt [tehát itt is érvényes a „Végül, de nem utolsósorban” elve: Végre itt a nyári szünet, bármennyire is hihetetlennek tűnik! :D

Kedden évzáró (előtte hétfőn Bobiéknál házbúcsúztató party, hehe :)), a bizonyítványom is egész jó lesz remélhetőleg, bár jövő héten vár rám egy finom német érettségi, ahol ha 100%-osan teljesítek is, a vizsga egésze csak 82% lesz :(

De csak pozitívan, come on, nyár, mutasd magad és azt, hogy mit tudsz! ;))

Csóklenyomat.