BGF

Az indulás után nagyjából 7 perccel már éreztem, érdemes volt felkelni. A fák csupasz ágai között átszűrődtek a lassan ébredező város fényei, miközben a hegy mögött narancssárgára festették az eget az előbújó napsugarak. Mesés látvány volt.

Ismét a 7:21-es vonattal mentünk fel, de ezúttal volt még egy óránk, hiszen nem kellett metrózni, csupán 10 perces út várt ránk a fősuliig. Ezt az egy órát kihasználtuk a fogyókúrám ismételt megsértésére, bementünk a McDonald’sba, és ettünk egy kis McReggelit, csak, hogy teljes legyen a kép. Így későn indultunk el, tehát szinte végigfutottuk azt a 10 perces távot –­ bár most, hogy belegondolok, nagyjából 10 perc volt ebben a gyors tempóban. Akkor gyalog 15-20? –, így leadtuk a felszedett kalóriák egy részét.

A főbejárat előtt rengetegen álltak. Ennek ellenére hamar bejutottunk az épületbe, ahol egy csaj útbaigazított minket. Szandra és Viki a turizmus szak előadására mentek, Bogi és én pedig a kereskedelem és marketing szakra voltunk kíváncsiak.

Az előadás 10-kor kezdődött, a vezető szimpatikus volt, meg még rajta kívül ketten, a többi, Hát, hogy is mondjam. „Mit keresnek ezek itt? Kis csicskák”-fejük volt.

A szak elnyerte tetszésemet. Sokkal komolyabb volt az egész, mint a BKF-en, éreztem a közelgő nagybetűs ÉLET nyomását a vállaimon. Grr.

További érzéseimről a következő részben mesélek (az összegzésben), most azonban folytatom a kis kiruccanásunk élménybeszámolóját.

Az előadás szűk másfél óráig tartott, gyorsan szereztünk igazolást – hiszen ez volt a legfontosabb :D –, majd megvártuk Szandráékat is, mert nekik fél órával később kezdődött a szak ismertetése. Nagy unalomra vártunk, ennek ellenére nagyjából 10 perc múlva már jöttek is. Megvártuk, amíg ők is szereztek igazolást, és találkoztam egy ismerősömmel is, akivel elbeszélgettünk. Éppen akkor jött ki vizsgáról. (De legalább meglett neki, hehe :D)

Ezután ismételten a Westendet vettük célba, ezúttal is futva közelítettük meg a célpontot, ugyanis szakadt az eső, és persze egyikünknél sem volt esernyő. Lerohantuk a Starbucksot, ahol Viki forró csokit rendelt, Bogi karamellás forró csokit, Szandra epres shake-et (vagy frappuccinot? Passz. De ez volt az abszolút győztes! ;)), én pedig karamellás frappucinot, ami időközben elvesztette az ízét. Legközelebb nem olyat fogok venni, az biztos. -.- Ennyi pénzt kidobni érte… -.-’

Fent letelepedtünk, megittuk az italokat, mindeközben megközelítőleg 90 képet csináltunk. :)) Csak. :P

Naaaagyon jó volt ez a nap, rengeteget nevettünk, hülyültünk, bárcsak többször mehetnénk nyílt napra…! :D

U.i.: Azóta elvesztettem a BGF-es igazolásomat, jsbéáhnfkghydlhb! -.-’ :(