Jelentem alássan, túl vagyok életem tanulmányilag legnehezebb hetén, 5 napig tartó érettségin.
Hétfőn a magyarral, kedden a matekkal, szerdán a törivel, csütörtökön az angollal, ma pedig az emelt némettel birkóztam meg több-kevesebb sikerrel. Az első háromra –esetleg négyre– a több siker érvényes. Sőt, matekból már van eredmény is, ami még ugyan nem hivatalos, de a tanárnő írta, hogy a 80% biztosan megvan, annál csak jobb lehet. *-* Aaaannyira büszke vagyok magamra. :DD :)
A mai német viszont elég húzós volt, köszönhetően saját magamnak, hiszen úgy egy éve nem németeztem rendesen. A szövegértés és a nyelvtan még elment, a nyelvtanra talán még a könnyű jelzőt is használhatnám, de a hallott szöveg értése kegyetlenül nehéz volt. Alapjába véve sem a legelőnyösebb ez a rész számomra, sem német, sem angol nyelvből, de most az érettségit összeállítók is túltettek magukon. A háttérben gyerekkórus énekelt, a hadarásról nem is beszélve. Shit. Ráadásul ez a remek élmény hatással volt a levélírásra is, ami pedig úgy általában jól szokott menni. Most nem ment olyan jól, mint szokott.. :/

Na de ne szomorkodjunk, sőt! TÚL VAGYOK RAJTA, el sem hiszem! :DD Szabadság! Juhúúú! ;)

Csókoltatom a kis kacsótokat! :))