Megcáfolom a közhiedelmet, miszerint csak rossz kötelező olvasmányok vannak.

Bár az igaz, hogy középiskolában jóval több olyan olvasmányt kényszerítenek ránk, amikhez nagy kitartás szükségeltetik, lásd Ivan Iljics halála (A címszereplő felújítja a házát, leesik a létráról, beveri valamelyik szervét [azt hiszem, a veséjét] az ablakkilincsbe és meghal. Mindezt jó sok oldalban [szegény esőerdők!]), A vadkacsa, Az orr, A köpönyeg (Az orosz írók eléggé részegek lehettek, amikor ezek az olvasmányok teljes fegyverzetben [éreztem a kést a hasamban az olvasásuk közben] kipattantak a fejükből), Mario és a varázsló (60 oldal tömör semmi. -60 oldal? –Kérdeznétek. –Igen, de igazi állatkínzás), és még van egy pár.

Na meg persze nem kevés azon könyveknek a száma, amikre nem vitt rá a lélek, hogy elolvassam, például Iliász, Szigeti veszedelem, Antigoné, Odüsszeia, Tartuffe [Hű, 9.-ben csak a Rómeó és Júliát olvastam? :D], Anyegin (pedig filmben nem volt rossz, de könyvben valamiért kihagytam), Vörös és fekete (filmben kifejezetten tetszett, de a könyv elég unalmasra sikeredett, bocs, Stendhal bácsi!), Az apostol (Esküszöm, elkezdtem olvasni, de nem akartam tovább szenvedni és inkább bedobtam a sarokba :D), Az aranyember (Végül is ez sem hangzott rosszul, amikor megbeszéltük, de a lustaság fél egészség)

Bezzeg, amikor az általános iskolában koptattuk a padokat! Tele volt a tanév jobbnál jobb olvasmányokkal. Lassie hazatér, A két Lotti, A Pál utcai fiúk (Négyszer olvastam, és a mai napig az egyik kedvenc könyvem ^^), Egri csillagok.

Most ugorjunk ismét a középsulira. Már felsoroltam a rémesebbnél rémesebb műveket, így most következzen egy kis biztató a fiatalabb korosztálynak. A Rómeó és Júlia, a Candide, a Bánk bán, az Árvácska és az Édes Anna kifejezetten tetszettek. {Az Édes Annáról a közeljövőben szeretnék blogolni, de nem igazán a könyvről, inkább a regény által kiváltott érzelmeimről)

Az ember tragédiájáról pedig annyit, hogy nagyjából fél éven keresztül olvastam az első 8 színt, mivel nagyon nem tetszett. Tulajdonképpen sosem olvastam el végig (csak a már említett első 8 színt, illetve a tanárnő által annyiszor emlegetett 12., 13., 14. és 15. színt), de amikor megértettem a mű mondanivalóját, nagyon megtetszett. Alapmű, és szerintem hozzátartozik az általános műveltséghez, legalább az, hogy tudjuk, miről szól.

Összegzés: Sosem tudhatod, hogy mibe botlasz bele. Lehet, hogy a mindenki által gyűlölt könyv lesz végül a kedvenced. Olvasásra fel! ;)

Tegnap megnéztünk egy első világháborúról szóló filmet, a címe Nyugaton a helyzet változatlan. Elég megrendítő és egyben elgondolkodtató volt. Felmerült bennem az a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is volt a háború értelme. Az első kérdés, ami beindította az agytekervényeimet, az a „miért”. Miért gondolták azt, hogy ezzel megoldják az ellentéteket? Miért kellett annyi embernek ártatlanul meghalnia? Nem csak a 20 év fölöttieket, hanem a szinte gyerekeket is elvitték a frontra. Miért küldték őket a háborúba gépként gyilkolni? Miért szakították el őket a családjaiktól? Miért kellett végignézniük, hogy a barátaik mind-mind szenvednek és haldokolnak?

A válasz egyszerű. A vezetők, akiknek valójában le kellett volna csitítani a kedélyeket, nem voltak ott a fronton, nem élték át ezeket a borzalmakat, amiknek mi a nagy részét nemhogy nem éltük át, de még csak nem is láttuk/hallottunk róla. És most áldok mindent, aminek köszönhető, hogy nem abban a korszakban éltem… :(

Hallo Kinder!

Mi a helyzet Veletek? :) Én túl vagyok életem legjobb (és egyben utolsó) osztálykirándulásán. És hogy miért volt a legjobb? Először Nádasdladányon kötöttünk ki a Nádasdy-kastélyban, ami nagyon szép volt, főleg a külseje (bár azt megbeszéltük, hogyha rózsaszínűek lennének a falak, akkor tulajdonképpen egy Barbie-házra emlékeztetne…) és a könyvtár tetszett. Itt csináltunk pár képet, néhányat itt láthattok (Csak ezen a napon összesen 168 képet csináltam, hehe :D):

Székesfehérváron szabad programot kaptunk, mi egyből letámadtuk a Mekit (hmmm, drága álompite, nyami *-*), majd a maradék fél órára átmentünk a plázába, ahol jó lányokhoz híven cipőket és kiegészítőket nézegettünk.

Majd Várpalota felé vettük az irányt, ahol bementünk a Trianon Múzeumba. Ez már kevésbé volt izgalmakkal teli, főként azért, mert még nem tartunk itt töriből, szóval semmit sem értettünk belőle, csak úgy nézegettük a képeket és a maketteket (most komolyan vannak olyan emberek, akik egy ilyen falut összerakosgatnak, kipingálnak, hogy ilyen szép legyen…?)

Végül elfoglaltuk a szállást közvetlenül a Velencei-tó mellett. Mint minden kirándulásnak, ennek is megvolt a maga hátulütője, a mi esetünkben ez a patkányszállást és a borzalmas vacsorát jelentette, ez utóbbit tárkonynak hívták, de nem igazán hasonlított rá. Grr.

De térjünk vissza a szép emlékekhez! ^^ Szerencsére megkaptuk az egyetlen 8 szobás ágyat, hehe 8 ágyas szobát, tágas térrel, piszoárral (mert az nekünk létfontosságú volt) és vastagon penészes zuhanyzóval. Sebaj. Lepakoltunk, majd lementünk a partra, néhányan fürödtek, mi csak mászkáltunk, de lusták voltunk lemenni a tényleges strandra, mert jó messze volt, így mi az út felének megtétele után visszasétáltunk a szállásra, míg néhányan egy építési területen pancsoltak (ahonnan később ki is tették őket :D). A vacsoráról már korábban szóltam, az „étkezés” után mindenki visszasietett a szobájába szendvicset enni…

Elméletben csak 10-ig volt kimenőnk, amit nem használtunk ki, inkább készülődtünk. Két lehetőség volt: vagy kiszökünk, vagy megfűzzük a fiatalabb tanárt, hogy jöjjön velünk a szállás melletti discoba. Az utóbbi történt meg. :D Huszonakárhányan beözönlöttünk a discoba, ahol még egyáltalán nem volt hangulat. Aztán mi egyből elkezdtünk táncolni, és nagyjából negyed óra alatt a tetőfokára hágott a hangulat, táncoltunk, azok is, akik nem velünk voltak, mindenki tombolt, üvöltötte a dalszöveget, szóval naggggyon jó buli volt. :D Már éjfél előtt le kellett lépnünk, habár így is ráhúztunk fél órát a megengedett időre, de azért örültünk annak is, hogy ennyire eljött velünk a kistanár. ^^

Ezután még megpróbáltunk Beugrózni, de csak 4-en voltunk aktívak, így nem volt annyira jó muri. :D 3-4 szituáció után inkább elmentünk aludni, ami úgy fél 3kor be is következett. Másnap negyed 8 után keltünk, úgyhogy egy osztálykiránduláshoz képest egészen sokat aludtunk. :D Elmentünk a közeli boltba, ugyanis reggelit nem kaptunk (bár a vacsorát tekintve nem sajnáltuk annyira), majd a megbeszélt 9 helyett fél 10 után elhagytuk a szállást.

A második nap fő programja a tordasi kalandpark volt (inkább nevezném kötélpályának). Tavalyelőtt Pécsen voltunk a Mecsextrém kalandparkban, ezért úgy gondoltam, hogy egy ilyen kisebb kötélpályát könnyebben beveszek. Hát nem így történt. :D Tudni kell rólam, hogy elég durva tériszonyom van, amit tavalyelőtt legyőztem. Most azonban kevésbé. Néhány szakasz után inkább visszamásztam a földre, de aztán visszavitt a kalandvágy és folytattam, ekkor már sokkal jobban ment a dolog, bár a tó fölött nem mertem átcsúszni. :D Egyéb érdekesség még, hogy megverekedtem az egyik kötéllel, csak az a gond, hogy én húztam a rövidebbet, a karomat véraláfutások és kék-zöld foltok díszítik… :D

A pályák után bevettük a büfét és vettünk 1-1 jól megérdemelt Magnumot (mert már ezer éve nem ettem).

Az eredeti terv az volt, hogy a kalandpark után hazafelé vesszük az irányt, ám a tanárnő megváltoztatta a „haditervet”, ugyanis meg akart nézni még egy kastélyt. Az osztály azonban tüntetett és csak egy osztálykép készítésére szálltunk le a buszról. :D

Fél 4-re hazaértem, hulla fáradtan, fél 10-kor már az ágyat nyomtam… :D

Hosszú ideje most éreztem először, hogy van osztályközösségünk. :))

Én és a pakolás? Két külön világ. Utazások előtt mindig úgy vagyok, hogy húúú, mit is kell vinni? Jaj, ezt még nem pakoltam be. Aztán valahogy mindig túlcsordul a bőröndöm. De holnap csak két napos osztálykirándulásra megyünk, ami nem is lesz egész 48 órás, hiszen péntek reggel fél 9-től nagyjából szombat este 7-ig fog tartani. Így be tudtam pakolni egy sporttáskába is. Ez most lényeges információ volt… xD

A lényeg inkább az lenne, hogy holnapi bejegyzésre semmiképpen se számítsatok, ugyanis a Velencei-tónál töltöm azt a pár órát :P

Ja, és új hír még az, hogy átírtam a bemutatkozást, megtekintés jobb felső menüpontban. :P :)

Sziasztok!

Gondolom mindenkinek feltűnt, hogy elkezdődött a diákok által leginkább gyűlölt hat betűs szó (ha nem tűnt volna fel, akkor nem ártana kevesebb marihuánát fogyasztani, drágaságaim! :D).

Hát én is nekivágtam a 12. osztálynak, azaz most vagyok végzős (hálistennek, nem szeretnék még egy évet az iskolapadban szenvedni). Végzős. Fúúú, kiráz tőle a hideg. Hajtás, érettségi, grr… A szalagavató november 25-én lesz, arra már most elkezdtük a szervezést, pénteken lesz az első táncóránk, keringőzünk. :) Bevallom, eddig vártam, most már kevésbé, de elképzelhető, hogy majd megszeretem. :D

Van két új tantárgyunk is, mégpedig a média és a filozófia. Eddig még csak médiaóránk volt, filozófia holnap 2. órában lesz. Kíváncsi vagyok, hogy milyen, mert alapjába véve jól hangzik, de állítólag csak a filozófusok életrajzát fogjuk bemagolni. :(

Egész jó órarendem van, kedden kemény 4 órán kell szenvednem, ugyanis nincs sem első, sem 6. órám (németből már érettségiztem), de azért néha bemegyek németre, hogy ne felejtsem el annyira a nyelvet, ha már 11 évig kínoztak vele. :D Így lesz némi időm tanulgatni, járni vezetni (ma vezettem le a 8. és 9. órámat városban, még van 11), megbukni a vizsgán (hehe, optimista személyiség vagyok, mondtam már? xD), de aztán felállni a padlóról és újra és újra megcsinálni, amíg nem sikerül. :)

Azonban az is előfordulhat, hogy egy ideig most nem fogok jelentkezni, ami nem rajtam múlik, de sajnos nem mondhatok semmit. :/ Remélem rendbe jön a helyzet. :(

Zárásképpen (minden jó, ha a vége jó) itt egy csodás videó, hihetetlen, hogy hogyan tudnak táncolni. :OOO Az állatokat majd valahol a lábatoknál keressétek. ^^ :D

Csőtészta! ;)