Hejhó!

Jó régen jelentkeztem rendes, kézzel fogható olvasható bejegyzéssel, így most bepótlom, legalábbis igyekszem. :)

Az előző és a mostani hét voltak a nyár legjobb hetei :) {leszámítva a péntekeket}. Minden délelőtt vagy délután (esetleg mindkettő) a barátnőimmel múlattam az időt, ami jót tett piciny lelkemnek :)

Legtöbbször Lottival voltam, de szerda délután átjött Vivi, rengeteg képet csináltunk, majd kimentünk sütizni és fagyizni (hízókúra 4ever! :D), végül a játszótéren kötöttünk ki, ahol szintén csináltunk képeket, de itt inkább már a videókészítés dominált. Hát, érdekes felvételek születtek…. :D

Másnap, azaz csütörtökön reggel indultunk Lottival Budapestre, én fogszabályzásra mentem, ő pedig elkísért. A dolgom végeztével visszamentünk a Nyugatiba, azon belül is a Westendbe, még azon belül is a legfelső szintre, és legbelül pedig a moziba. :D Végre valahára megnéztük a Harry Potter 7. epizódjának második és egyben utolsó részét. :( Nagyon tetszett, de ha már 3D-s vetítés végett kifizettünk plusz összeget, akkor lehetett volna több 3D-s effekt benne, én legalábbis így tartottam volna igazságosnak. De a végén Harryék kisfia mindenért kárpótolt, eszméletlenül édes kissrác volt *_*

Csütörtök délután összesen egyetlenegy órát voltam otthon, amíg ebédeltem, majd Dorogra vettük az irányt Vikivel, ahol találkoztunk Vivivel, Bernivel és Anettel :) Végre, kettejüket egész nyáron nem láttam. :/ Először Kacsába mentünk, majd pizzáztunk is. :)

Pénteken nyárzáró fesztiválra szerettem volna menni, főként azért, mert a külön angol tanárom (és egyben barátnőm) fellépett a bandájával, de sajnos senki sem akart jönni velem, így inkább nem mentem.

A hétvégét otthon töltöttem, azonban a hét elején ismét kezdődött a pörgés. A hét első két napján Lottival mentünk ki, illetve kedden ismét kocsiba ültem és 2 órát szenvedtem(?) a rutinpályán. Szerdán negyed 5-kor indultam Vivihez. Először megcsodáltam a kutyájukat, á, ha látnátok, iszonyat aranyos *_* Hét körül, a naplemente közeledtével nekivágtunk utunknak, Duna parti sétánknak. Rengeteg képet csináltunk, az egyetlen rossz dolog az volt, hogy a szúnyogok majdnem halálra csipkedtek minket. -.-’ Amire visszaértünk, már sötét volt, de várt már minket egy nagy adag bolognai spagetti. :D Utána beszélgettünk és este/éjjel pedig megnéztük a Bíbor folyók első részét, amit én még nem láttam, de – talán a frissességemnek köszönhetően, kétszer majdnem(?) elaludtam a filmen, hehe :D ­–  nem is igazán értettem a film lényegét, bizonyos részletek kimaradtak és homályosak maradtak előttem. Egy körül végleg elnyomott minket az álom. Másnap fél 10-kor keltünk, reggeliztünk és ismét nekivágtunk a nagyvilágnak folyópartnak. A szerdai képmennyiségnél már csak a csütörtöki több, még rátettünk egy lapáttal. :) Itt azonban nem a kis vérszívókkal volt probléma, hanem a kánikulával, kicsit le is égtem, de nem vészes. :) Maradtam ebédre is (hm, finom volt a gyros ;)), utána pedig hazabuszoztam (nem, dehogy, nem volt gáz, hogy 20 percig ültem a buszon a fülledt melegben, aztán végre a buszsofőr is előkerült xD) Délután pedig (amikor egy kicsit csökkent a hőmérséklet) Lottival és Vikivel mentem ki, fagyiztunk, üldögéltünk, beszélgettünk, csak a szokásos. :D Ezt pénteken is megismételtük, bár a pénteki nap nem az én napom volt. Reggel futottam, aztán kutyát sétáltattam, 10-re végeztem is. Szenvedtem egy órát a kozmetikusnál, majd negyed 4-kor (imádlak, kánikula) elindultam vezetni. A gyakorlati része ment (bár kicsit irritált, hogy mögöttem ült egy srác, csak úgy, megfigyelőként), de az elméleti már kevésbé. Az oktató kétszer is elmagyarázta a kerékcsere folyamatát, de én leragadtam már az elején, a pótkerék állapotának ellenőrzésénél, a többi az egyik fülemen be, a másikon ki. Fél órát ráhúztunk az órára, így sikeresen lekéstem a buszomat, a következőre pontosan 30 percet kellett várnom, mivel késett. A buszon sikerült olyan állóhelyet választanom, ami egy csapat zsibongó gyerek előtt volt. Köztudottan türelmetlen vagyok és nem szeretem a gyerekeket, a fejem is megfájdult az ordibálásuktól, így majdnem megfogtam mindhárom kölyköt (igen, minden gyerekre jut egy kéz, hehe :D) és majdnem (kár…) kilógattam őket az ablakon. Vagy kidobtam volna őket. Részletkérdés. De a történet itt még koránt sem ér véget, ugyanis nem hazamentem, hanem leszálltam a CBA-nál, hogy segítsek anyának bevásárolni és cipekedni.

Végül 7-kor sikerült elszabadulnom otthonról, ami egész jó arány ezekhez a megpróbáltatásokhoz képest. :P Így kicsit javítottam a napom minőségén. :)

Ma főztem zöldséglevest és pizzát is sütöttem, úgyhogy kivettem a jóból a részem. xD Délután/este pedig megyünk kocsmatúrázni, negyed 6-kor van buszom.

De most megyek fagyizni, legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít! ;)

Gyere, gyere, új epizód! *_*

Ismét futottam. Hajnali 7:40-kor csörgött az ébresztőórám, de akkor még eléggé inaktív voltam. Kereken 8 órakor indultam a nagyvilágnak.

A bokrok és fák ágai között átszűrődött a napfény. Éreztem, ahogy D-vitamin áramlik a testembe, és azt is érezni véltem, ahogyan az sejtről sejtre beépül a szervezetembe. Így a magas pulzusszámom ellenére energiával töltődtem fel. Egyszerre fáradtam el, és éreztem, hogy visszatér az erőm. Két szóval tudnám jellemezni a ma reggelemet: ah és huh. :)

Hm, hol is kezdjem… Talán belevágok az elejének a közepébe. A legelső kazetta, amit kaptam, Hupikék törpikék kazetta volt, az ám ;D  (Nem a következő videóban hallható zeneszám volt a kedvencem, de nem volt energiám többet meghallgatni… xD)

A második pedig Irigy Hónaljmirigy. Igen, összeillik a kettő… :D

Ezek után nem tudom, mi következett, ezt a részt sötét homály fedi. A sötét után már látom a fényt az alagút végén, de még csak félhomály van, nem vagyok benne biztos, hogy mi következett, VIVA tv-t hallgattam.

2004 karácsonyára kaptam 2 Evanescence CD-t, de ekkor már imádtam a Linkin parkot és a Green dayt is. Az Evanescence imádatom 2-3 évig tartott, de a mai napig is szeretem őket, a másik két együttessel egyetemben. :) {A Green day manapság is kitüntetett figyelmet kap ^^}

Eközben be lett iktatva egy sötét korszakom, amit szégyellek, ez pedig 2004 nyarán az O-Zone őrületem. Gáz, mi? xD Egynyári dolog volt, szerencsére… De ennek hatására elkezdtem románul tanulni, és egész jól is ment, talán még most is el tudnék számolni 1000-ig. Kis segítséggel. De 10-ig biztosan. xD

Az Evanescence után következett a Billy talent, szintén a mai napig szeretem. :) {De a 3. CD-jük elég gagyi lett az első kettőhöz képest}

{A beágyazás kérése letiltva, úgyhogy itt a link, kattints ide}

Ezt követte a punk korszakom: LostProphets, Avenged Sevenfold, New found glory, Hawthorne Heights, The All-American Rejects, és még sorolhatnám (bocs, ha ezek nem punk zenék, nem vagyok tisztában igazándiból az egyes stílusok jelentésével és a stílusok közti különbségekkel).

Valahogy ekkor szerettem meg a Fall Out Boy nevű együttest.

Majd 2 évig (?) elég beszűkült rész következett: a Jonas Brothers-korszakom. Már azt sem tudom, mi van velük. De nem is igazán érdekel. Rajtuk kívül csak Graveyard at maximumot hallgattam, de legalább az ő koncertjükre el is tudtam járni. :D Kár, hogy feloszlottak. :(

Lassan pedig elérkezünk napjainkig. Eddig többnyire be volt határolva a zenei ízlésem, de a jelenlegi helyzetben ez lehetetlen. Hallgatom a régi kedvenceimet (az első 2, az O-Zone és a Jonas Brothers kivételével), hallgatok Rise Against-et, Paramore-t, Muse-t, My Chemical Romance-t, de ugyanakkor Pinket, Shakirát, illetve popos-discos zenéket, pl. Jessie J-t, Compact Discot, ezeken kívül jöhet egy kicsi a lazább stílusból is, pl. Flo Rida, de akár retro zene is: Elvis Presley, Hungária, és sajnos most már Micheal Jackson is retronak számít…

Egyszóval jöhet minden, ami nem dubstep és a durvább fajtából való tuc-tuc. Ma nem konkrétan egy énekesnél vagy együttesnél kötök ki, hanem mindenkitől 1-1 (esetleg több) zeneszámért vagyok oda.

Bővebb infó a YouTube oldalamon, katt. ^^

Köszönöm, hogy végigolvastátok életem kis darabkáját, és mellé ezt a sok sületlenséget. xD Csók, puszi :)