Olvasgass, ha kíváncsi vagy egy 18 éves nőprotokollra, aki átlagos és különleges, vidám és néha depis, aki kedves és bunkó, aki csendes és „le-sem-lehet-állítani-annyit-beszél”, aki olyan dolgokat szeret, mint a tömeg, és olyanokat, amikről a többség még sosem hallott, de a legtöbb ember egyetért, hogy szétszórt és hangulatember, ugyanakkor megértő és segítőkész és nem utolsó sorban szerény. :P
Hát ez lennék én.
További információért érdeklődj jegyirodánkban vagy csak nézz a középső sávra és merülj el gondolataimban. És ha már itt jársz, hagyd itt a mancslenyomatodat! Hev ö gúd tájm! ^^ Csóközön, pacsi, xoxo, miegymás ;)
Alapjába véve nem vagyok oda Lady Gagáért, de a legtöbb számát már annyiszor játszották, a csapból is ez folyt, a fülemen be és ki. Eléggé fülbemászó dallama van a számainak, főleg a régebbieknek: Just Dance, Paparazzi (erre táncoltunk is tánctáborban, úgy még többet hallottam...), Bad Romance, Telephone, és a többi. S bár az újabb számait nem hallom annyiszor, örülök is neki, mert egyáltalán nem tetszenek.
A következő számot hallgassátok meg, a klipjéből is nézzetek egy kis részt.
Hogy miért azt mondtam, hogy kis részt nézzetek? Mert SEMMI nem történik benne. Nincs meg benne az a robbanás, ami általában meghatároz egy zeneszámot. Nem öl meg benne senkit, nincs leszbikuscsók, csupán a ház falára tapadva vonaglik és szexuális kapcsolatot igyekszik létesíteni a lépcsővel.
Ráadásul csupán 2 szereplője van a klipnek: az énekesnő és egy fekete. De neki mi a szerepe ebben az egészben? Nem jöttem rá az összefüggésre sem a videó és a dalszöveg között.
Háromnegyed 9-kor beültem, azalatt a háromnegyed óra alatt (!), míg sorra kerültem - nem tudom, miért nem lehetett volna kint ülni, na mindegy... - meghallgattam 4 ember szépséges és kevésbé szépséges feleletét. Amire sorra kerültem, már nem csak én, de a tanárok is unták az egészet. Pedig én csak a 8. voltam...
Először a német tanárnő egy átlagos kérdéssel indított, ez esetben a magassarkú cipőm szúrt neki szemet és érdeklődött a mivoltáról: mikor és hol vettem, mennyi volt, és a többi. Ezután kihúztam jobbról a 4. borítékot (mindig ezt választom és általában bejön :D), amelyben egyetlenegy szám szerepelt, mégpedig a 7-es, ami a szerencseszámom. :) {ennek ellenére nem a legjobb témákat kaptam, sőt…}
A szituációs feladat az volt, hogy a postán fel kellett adni egy elsőbbségi levelet, egy csomagot és venni kellett egy telefonkártyát. Nem volt nagy erőfeszítés, főleg azért, mert a tanárnő folyamatosan beszélt, le sem lehetett lőni. :D Így rám csupán elég csekély rész hárult, de valahogy nem bántam. :P
Majd megkaptam a tételt is: reméltem, hogy sport, környezetszennyezés, kommunikáció vagy idegen nyelv lesz, de ezek közül egyik sem szerepelt a lapon. Helyette 2 nagy cím volt olvasható: mindennapok (gondolom ez a napirend), illetve a munka + jövőbeli tervek. Az utóbbit választottam. Ennek az volt az oka, hogy a napirend elég unalmasnak bizonyult volna, azt bárki el tudja mondani, hogy felkel, reggelizik, megmossa a fogát…
Bár ugyan hazudtam egy kicsit a tételben, mert azt mondtam, hogy fogorvos akarok lenni, miközben eszem ágában sincs, és nem is tudom, hogy mi lenne az ideálig foglalkozás számomra. De ha már ezt a témát választottam, akkor valamit ki kellett találnom.
Összességében úgy éreztem, hogy nem voltam valami nagy szám, de a tanárnő megdicsért, hogy nagyon ügyes voltam. :) Aztán futottam is a 10:00-kor induló buszhoz. :)
Hazaértem, fagyival lehűtöttem magam és olvastam. Hawaii. :D 5-re kellett visszamenni eredményhirdetésre. Mindenkit egyenként hívtak ki, tehát nagyjából háromnegyed óráig tartott az „ünnepség”. Az eredmény pedig a következő: 100%-os szóbeli és tantárgyi dicséret. :)
Így összességében a német középszintű érettségim sajnos csak 82%-os lett a rosszul sikerült (77%) írásbeli miatt, de azért jó teljesítmény, még ha alul is teljesítettem magam. :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
