Holnap 9:24-re vagyok kiírva német szóbeli érettségin, így kérnélek titeket, hogy szurkoljatok már egészen 9-től kezdve, hiszen biztos, hogy előrecsúszunk.

Köszönöm előre is :)))

Sziasztok! :)

Hosszú bejegyzés következik, úgyhogy gyűrjétek fel az ingujjatokat, mert nagy munkában lesz részetek! :)

Amint azt már említettem, múlt héten szombaton tánc háziversenyünk volt. Egész könnyen megtaláltuk a helyszínt az erdő mellett, két nagy ház és egy focipálya képében. Megérkezésünk után egyből csatlakoztunk Bogival a csapatunkhoz, körbenéztünk, megízleltük a csokiszökőkút adta lehetőségeket (bizony ám ;)), kicsit gyakoroltunk… Először egy közös produkciót adtunk elő a focipályán – kicsik és nagyok együtt, élmény volt visszanézni a felvételt… :D) Egy kis pihenő után elkezdődött a verseny. Nagy nehezen sorra kerültünk. Fogalmam sincs, hogy hány csapat volt, de volt egy „pár”… Nagyot alakítottunk, facebook-ra fel szeretném tenni a videót (egyelőre a facebook még nem így gondolja…), aki az ismerősöm, azt megkérném, hogy tekintse meg, szerintem tök állat. :))

Eljött a várva várt eredményhirdetés. Felsorolták a 2. helyezetteket (mert csak egyetlen 1. hely volt, a többi 2., nem volt 3. és 4. helyezett sem), majd egy csapat kapott különdíjat. Végül jött a két első helyezett: a cséviek és mi. Csakhogy ez nem olyan egyszerű – még egyszer el kellett táncolnunk a koreográfiát és ezáltal meg kellett küzdenünk a dobogó legfelső fokáért. Csakhogy már fáradtak voltunk, én is rontottam 2 helyen (míg az elsőben nem ^^), és így végül 2.-ok lettünk. :( De a piliscsévi csapat valóban megérdemelte a győzelmet. ;)

Az eredmények kihirdetése után következett egy kis buli, amikor még a kicsik is ott voltak, eltáncoltuk a már tanult koreográfiákat, miegymás. Aztán a kisebbek szépen lassan hazaszállingóztak és elkezdődött a tényleges party! :D Mindenféle zene és stílus volt, mi pedig táncoltunk, akár tudtuk, akár nem. Amiből azért elég poénos dolgok születtek. Meg fájdalmas, mert Mátéval csöppet összefejeltünk, aminek következményeképpen egy jó nagy dudor keletkezett a homlokomon, de sebaj :D (Másnap pedig felfedeztem a testem különböző pontjain lévő kék-zöld foltokat, véraláfutásokat, sőt, még egy mély vágás is van a vádlimban. Na de hogy ezekre hogyan tettem szert…? :D)

Végül előkerültek a némi alkoholt tartalmazó italok is, mint a bor (amiből kóla segítségével vadászt csináltunk, bár a 3:2-es arányban valahogy nem vagyok olyan biztos… :D) és a Martini. Ugyan ezek nélkül is simán jól éreztük magunkat, de ezekkel érdekes helyzetek születtek…

Végül úgy 3-4 fele már kezdett ellaposodni a buli, így elmentünk lefeküdni. Hárman befoglaltuk az ágyat – ami, mint utólag kiderült, nem a mi helyünk volt, de hát egye fene… :D –, de csak Bogi aludt, mi még pár órát beszélgettünk, végül Máté is elszundított, tehát már csak egyedül én maradtam „talpon” e vidéken. :D Nagyjából 1 órát én is aludhattam, jippijé! :D De amikor másnap hazajöttem, kicsit ledőltem és pótoltam még 3 vagy 4 órát. :) De reggel még segítettünk összepakolni és elmosogatni; a csokiszökőkút maradványai elég nehéz munkának bizonyultak… A kanalakat akkora mennyiségű csokoládé borította, hogy úgy néztek ki, mint egy jó nagy merítőkanál. :D A mikró jó megoldásnak bizonyult, így már nem kellett a késsel való kikaparásra hagyatkozni, hehe. :)

Összevetve nagyon jól éreztem magam, egy-két helyzetet és embert leszámítva. :)

Térjünk át a következő élményre, bár a lista szinte végeláthatatlan…

Köztudott, hogy imádom a vihart, azon belül is főként a villámokat és a dörgést, és ezen a héten bőven volt benne részem. :)

Jelentkeztem KRESZ-re, de eddig még csak 2 elsősegélyórán voltam. Az első péntek délután volt megtartva fél 3-tól fél 5-ig. Egy védőnő tartotta, aki a lényeges infókat ledarálta, majd hosszasan ecsetelte a hasmenés és székrekedés kezelését, majd kiselőadást tartott a D-vitamin fontosságáról. Összesen 8 oldalt írtam (az én betűim nagyon miniatűrök), míg a többiek 16 oldal körül tartottak.. :D Szép arány. :) De a ma délelőtti órán (ahol összesen 7-en voltunk, mivel a többiek a korábbi [hajnali 9-kor kezdődő!] órára mentek) nagyon aktívnak bizonyultam, ugyanis Vikivel együtt vállaltuk, hogy „nagy”közönség előtt eljátsszuk a baleset utáni tevékenységeket, mialatt a védőnő rengeteget kérdezett. De legalább képes vagyok a szívmasszázsra. :) [Úgy gondolom, hogy elsősegélyt minden iskolában kötelező tantárgyként kellene bevezetni már az egészen fiatal {de azért már komolyabb} korosztályoknál is, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy mikor kell életet menteni!] A következő óra jövő hét szombaton lesz ugyanebben az időpontban, az első KRESZ óra pedig szerda délután. Alig várom, hogy megismerjem és megtanuljam az autó felépítését,  alkatrészeinek különféle elnevezéseit, azoknak működését. Fincsi.

Egy kicsit könnyebb témával folytatnám, mégpedig az elmúlt hét apró és kevésbé apró örömeivel:

·                   Kedden anyummal voltunk fent Budapesten vásárolni, ahol kaptam egy ruhát ^^

·                   Pénteken a 10:40-es busszal jöttem haza, ugyanis csak egy misénk volt aznap. :) {A buszon heringparty volt, ez már kevésbé tartozik az örömökhöz…

·                   Péntek délután-este api-papi-partyt tartottunk, nagggyon jó volt! ;)

·                   Szombaton meghallgattam pár számot Tóth Vera előadásában, hihetetlen hangja van a csajnak! A gáz csak az, hogy e csodás hang ellenére abból él, hogy ilyen kis falvakban (bocs, nagyközség!) lép fel…

·                   Fotóztam egy picikét :) A műveket majd megtekinthetitek. Majd. :) Ha egyszer megtanulom, hogyan kell képet feltölteni. :D

És a végére hagytam a legnagyobb jelentőségű élményt [tehát itt is érvényes a „Végül, de nem utolsósorban” elve: Végre itt a nyári szünet, bármennyire is hihetetlennek tűnik! :D

Kedden évzáró (előtte hétfőn Bobiéknál házbúcsúztató party, hehe :)), a bizonyítványom is egész jó lesz remélhetőleg, bár jövő héten vár rám egy finom német érettségi, ahol ha 100%-osan teljesítek is, a vizsga egésze csak 82% lesz :(

De csak pozitívan, come on, nyár, mutasd magad és azt, hogy mit tudsz! ;))

Csóklenyomat.

A címmel a bejegyzés témájára utalnék, ugyanis minden lesz, mi szemnek, szájnak ingere, na meg olyan is, ami sajnos egyiknek sem :/ :)

Egy hihetetlenül frankó hétvégén vagyok túl. A pénteki terv az volt, hogy találkozom Csencivel, aki Esztergomba jött osztálykirándulásra, a találka megtörtént, csakhogy sajnos nem engedte ki őt az osztályfőnöke, úgyhogy nem tudtunk sehova sem beülni. :( Egy kicsit beszélgettünk, amíg 3 barátnője vissza nem jött az italvásárlásból (persze alkoholmentes, khm.. :D), majd szétváltak útjaink, de előtte még megbeszéltünk egy osztályfőnök nélküli találkát Pesten, majd valamikor nyárra. :) Szóval már azt is várom ;) Így végül csak négyen ültünk az asztal körül: szerény személyem Lotti, Viki és Zsolti társaságában. De így is nagyon jól elszórakoztunk, de akkor is jobb lett volna, ha Csenci is csatlakozik hozzánk :))

Idesanyám 11 körül bejött értünk (ugyanis az utolsó busz 22:10-kor indul, és az túl korai időpontnak bizonyult) és pont hazaértünk a viharra. Villámok, én úgy szeretlek benneteket! ;)

Amikor hazaértünk, a szomszédunk előtt, az utcán állt egy bácsi. Csak állt és nézett. Enyhén bizarr volt és fura érzés fogott el. Na ez az egyik, ami nem tartozik a szem-száj-ingerbe.

A szombati napomat szintén rettentően hasznosan töltöttem, voltam a kutyámmal kutyakozmetikában (gyönyörűséges lett ám ;) képet sajnos nem tudtam készíteni róla, ugyanis bátyámnál van a fényképezőgép. És hogy miért, arról majd később), illetve elkezdtem nézni a Karib-tenger kalózai 4. részét; elértem egészen a 69. percig, de mivel programom volt estére, így inkább készülődtem, nehogy lekéssem a buszt. Tehát majd a jövő hét folyamán fogom folytatni a filmet, és a filmnézés után beiktatok egy rövid kritikaírást is. ;)

A szombat esti programomat is megnevezném: Fekete teve koncert a Kacsában, Dorogon. Ha felsorolnám, hogy hányan voltunk a társaságból, az elég sok időt venne el az életemből, így ezt most nem teszem meg, remélem, nem haragszotok meg. :D Van olyan ember, akivel szerettem volna beszélni, de nem találkoztunk, és van olyan is, akivel legszívesebben többet beszéltem volna, de…

Összegzésképpen jól éreztem magam, csak az a kár, hogy nem mehettem utána OK-ba, biztos az is jó volt. :)

Ma pedig tanulgattam egy kicsit, ugyanis jövő héten 3 témazárót és több kisebb dolgozatot is írunk, bár nem nagyon erőltettem meg magas, hogy őszinte legyek. Délután pedig pihenésképpen megnéztem pár részt a HIMYM 5. évadjából, végre lejött ;)

És most jöjjön az igazi ömlesztés:

Jelentkeztem autóvezetői tanfolyamra, a KRESZ június 7-én indul. Hamar túl szeretnék lenni rajta (állítólag 1 hónap alatt lezavarják), mert ehhez a részhez nincs túl sok kedvem, de sajnos nem lehet egyből a lovak autók közé csapni. :(

Feljebb említettem, hogy a fényképezőgépem bátyámnál van, ugyanis múlt héten 5 napig Brazíliában volt, pontosabban Rio de Janeiroban; látták azt a hatalmas Krisztus-szobrot is, pont szerencséjük volt, az égen egy felhőcske sem volt, ami eltakarta volna. Rengeteg képet csinált, lehet, megosztok veletek egyet-kettőt, ha hazajön (azaz jövő hét hétvégén:)) Már hiányzik, de erről pszt, rontja az imidzsemet ;D

Holnap lesz az utolsó táncóra, szombaton pedig fellépünk, kezdek félni…. :/ Hiányozni fognak a többiek is, főleg azok, akiket valószínűleg nem látok többé, mert elballagnak (és eddig koleszosok voltak, tehát nem éppen a szomszédban laknak, hanem az ország másik felében…) De hátha holnap – vagy valamikor máskor –  még be tudunk iktatni egy közös fagyizást is ;)

Nyáron ehelyett salsára fogok járni, ha minden igaz. :)

Jövő héten témazárók és kisdolgozatok hada vár rám/ránk, szóval tessék szurkolni, én is azt teszem.

Sok sikert a jövő hétre, már csak 10 tanítási nap van hátra, tessék kibírni! ;) Engem is már csak ez tart életben. :D

Csók!

Részlet, gyenge idegzetűeknek nem ajánlom jó szívvel:

Micsoda piti, betojt kis banda voltak – Stan Uris a nagy, zsidós orrával, Bill Denbrough, aki még egy „sziát” se tudott kinyögni dadogás nélkül (…), Beverly Marsh az örökös zúzódásaival meg blúza ujjába rejtett cigarettáival, Ben Hanscorn, aki olyan terjedelmes volt, mint egy emberi formát öltött Moby Dick, no és Richie Tozier a vastag szemüvegével, a színjeles bizonyítványával és a szánalmas kis pofájával, amelyik szinte csábított, hogy őj, érdekes alakzatokba kalapálják. Lehet-e őket egyetlen találó szóval jellemezni? Hát persze–a helyes kifejezés mindig előkerül, csak meg kell keresni. Ez esetben a helyes kifejezés így hangzott: balekok.

Milyen gyorsan támadt fel az egész…  És Rich Tozier most ott állt dolgozószobájában, gyámoltalanul remegve, mint kitaszított korcs kutya a viharban; és azért reszketett, mert immár nem pusztán a régi haverok jutottak az eszébe, hanem egyéb dolgok is – csupa olyasmi, ami hosszú évek óta feledésbe merült, de valójában ott vibrált, egészen közel a felszínhez.

Véres dolgok voltak.

És sötétség. Különös sötétség.

Meg ott volt a ház a Neibolt utcában. És ott volt Bill, aki azt üvöltötte: Me-megölted az öcsém, t-te ro-rohadék állat!

Hogy emlékszik-e? Épp elégre emlékszik ahhoz, hogy többre már ne akarjon – és erre aztán bárki fogadhat egy muffban.

Szemétszag, ürülékszag, és még valamilyen szag, amely undorítóbb a másik kettőnél is. AZ bűzlik így, a fenevad, mely ott lappang Derry alatt a sötétben, ahol örökké zakatolnak a gépek. Richnek George jutott az eszébe… De ez már sok volt. Rohant a fürdőszobába, s kis híján elesett, mert megbotlott Eames-sítlusú, fekete bőr karosszékében. Még éppen hogy beért, de már térden csúszott a tükörsima csempén a vécéig, mint valami meghibbant breaktáncos, belekapaszkodott az ülőkébe, és mindent kiadott, ami csak volt a beleiben. És még utána sem bírta abbahagyni, mert hirtelen látta maga előtt Georgie Denbrought, úgy, mintha tegnap váltak volna el, Georgie-t, hisz vele kezdődött minden, vele, akit 1957 őszén gyilkoltak meg, közvetlenül az áradás után; tövestől tépjék ki a karját, de Rich mindezt kirekesztette emlékezetéből. Az emlékek azonban néha visszatérnek, bizony ám – de még mennyire, hogy visszatérnek.

A gyomorgörcs elmúlt. Rich vakon tapogatta ki a lehúzót. A víz lezúdult. Korán elköltött vacsorájának gőzölgő romjai tapintatosan tűntek el a csőrendszerben.

És onnan tovább, a csatorna felé…

A zakatolásba, a sötétségbe, a bűzbe.

(…)

Negyven perc múlva behajította a bőröndjeit az MG csomagtartójába, és kifarolt a garázsból. (…) Visszanézett a házára. (…) És egyszer csak átsuhant rajta a meggyőződés, hogy utoljára látja mindezt, hogy máris két lábon járó halott csupán.

Sebességbe tette a kocsit, és útnak indult. Ismét elfogta az érzés: milyen könnyen sikerült átbújnia jól szervezett, t9ömör egésznek hitt élete egy addig ismeretlen hasadékán – milyen könnyű átérni a sötét túlpartra, kihajózni a derült ég alól a semmibe.

Derült ég alól a semmibe; bizony, így van. Ahol a sötétben bármi leselkedhet rá.