Olvasgass, ha kíváncsi vagy egy 18 éves nőprotokollra, aki átlagos és különleges, vidám és néha depis, aki kedves és bunkó, aki csendes és „le-sem-lehet-állítani-annyit-beszél”, aki olyan dolgokat szeret, mint a tömeg, és olyanokat, amikről a többség még sosem hallott, de a legtöbb ember egyetért, hogy szétszórt és hangulatember, ugyanakkor megértő és segítőkész és nem utolsó sorban szerény. :P
Hát ez lennék én.
További információért érdeklődj jegyirodánkban vagy csak nézz a középső sávra és merülj el gondolataimban. És ha már itt jársz, hagyd itt a mancslenyomatodat! Hev ö gúd tájm! ^^ Csóközön, pacsi, xoxo, miegymás ;)
Imádom a táncot. A tánc az életemben az elmúlt 9 hónapban nélkülözhetetlenné vált. Ugyan korábban is jártam modern táncra (amikor a 6. és 7. osztály padjait koptattam), de akkor nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint ebben a rövid időszakban.
Minden úgy kezdődött, hogy csupán egy nyári hét erejéig kerestem megfelelő tábort. Ekkor bukkantam rá a Kolibri táncegyesület tánctáborára, ahová azonnal jelentkeztem is Vandával egyetemben. Akik már régóta követik blogger-megnyilvánulásaimat, azok tudják, de az újaknak is elmondanám, hogy 5 napig napi 6 óra kötelező tánc volt, de többet táncoltunk, gyakorlásképpen, hülyülésből és minden egyébből. :) Tehát nagyjából egész nap mozogtunk: amikor nem táncoltunk, akkor a Balaton habjai között úsztunk. Mivel korábban semmit sem mozogtam, ezért egy csöppet megterhelő volt, de jó sok boldogsághormon szabadult fel a szervezetemben, azóta is, amikor táncolok. :) A tánctábor után beiratkoztam a táncórákra is, sajnos csak hétfőnként van, pedig többet igényelnék. :(
Rengeteg fajta tánc van, lassú vagy pörgős, latin vagy hip-hop, egy dolog közös bennük: szívből kell csinálni.
Táncolás közben magadat adhatod, de egészen más is lehetsz.
A tánc felszabadít.
A táncnak nyelve van.
A lelke mélyén mindenki táncos. Mindenkinek ver a szíve, mindenkiben van ritmus.
/forrás: Step up 3D/
Meg lehet tanulni táncolni, de a táncra születni kell. Ez így van. És ugyan tisztában vagyok vele, hogy én nem erre születtem, egyszerűen csak imádom. Ennyi, kész, vége. :)
Összegyűjtöttem Nektek a számomra legjobb videókat:
Nicole Scherzinger a Dancing with the stars c. táncos műsorban. Nagyon ügyes és amit mindig is irigyelni fogok azoktól, akik ezzel a tulajdonsággal bírnak, az a hajlékonyság… (Derek Hough profizmusát pedig hadd ne dicsérjem, mert akkor nem lenne elég egy A4-es oldal :))
Hm, most így ennyi gondolat és videó jutott eszembe, de még oldalakon át folytathatnám, ha lenne hozzá elég türelmem és ha a több oldalnyi bejegyzést valaki elolvasná vagy megnézné. :)
Újabb bejegyzés? Ilyen minimális idő alatt? Nem, nem káprázik a szemetek, nem is álmodtok, sőt, remélhetőleg józan állapotban olvassátok az oldalt így vasárnap este.
A rendkívüli eset valóban rendkívüli oka az, hogy beteg vagyok. És hogy miért olyan rendkívüli? A válasz egyszerű: mert már másfél éve nem voltam beteg. Ez alatt a komolyabb betegséget értem, lázzal, torokfájással, meg egyéb kellemes dolgokkal, nem pedig az egyszerű kis megfázást.
Így ezt a ritka alkalmat egy blogbejegyzéssel szerettem volna megünnepelni. :DD
Először is szeretnék gratulálni Wolf Katinak, aki tegnap este az Eurovíziós Dalfesztiválon énekelt. Nem néztem és nem is hallgattam meg a produkciót, mert egyszerűen nem érdekel. Nem is szeretem azt a dalt, bár állítólag angolul jobb. Akkor váljon egészségükre azoknak, akik hallgatják. :D De ettől függetlenül szép teljesítmény oda kijutni, teljes elismerésem. Csak egy kérdés marad megválaszolatlan: Miért pont őt küldték erre a nagy rendezvényre és miért nem egy tapasztaltabb egyedet? Nem Korda Gyuriékra gondolok… De azért a 25 nevezőből elért 22. hely elég szégyenletes, mert –ahogy olvastam– az eléggé esélytelennek tartott Azerbajdzsán nyerte meg a versenyt, rájuk érkezett a legtöbb SMS. Hm, ezt a témát egy kissé túltárgyaltuk.
Hajaj, mindjárt túllépem a bejegyzés elején írt „vasárnap estét”, még 4 perc. Oké, tehát a végét itt elkapkodom, más fontos úgy sem történt a legutóbbi bejegyzésem óta. Tehát ennyit erről. :) Köszönöm megértéseteket, betegszabadságom alatt jelentkezek, ráadásul holnap nyelvvizsgaeredményre is szert tehetek, ha végre hajlandóak lesznek feltenni a kis drágák. Placcs.
Azaz tőlem. Már említettem, hogy a pénteki érettségin –vagyok olyan szerencsés- én is részt fogok venni. Megtörtént.
Az első rész az olvasott szöveg értése volt, ami ment, 1 vagy 2 hibát számoltam benne, míg a nyelvtanban (2. rész) csupán egyet. Örültem is a fejemnek. Csakhogy mégse legyek annyira boldog, következett a 3. rész, a rettegett hallgatásértés. Megcsináltam az összes eddigi érettségi ezen részét és mindegyik feladatsor 80-90%-os lett. Így bíztam benne, hogy ezúttal is könnyű dolgom lesz. Hát nem jött össze… Jól kifogtam az évek óta legnehezebb szöveget, éljen az Oktatási Hivatal! Köszönöm, nénik, bácsik.. -.- Ez az időjeles teljesítményem kihatott a 4. részre is, vagyis a levélírásra. Alapjába véve könnyű témákat kaptunk, de olyan alapvető hibákat ejtettem benne, hogy hajjaj! Például a hivatalos levélben baráti elköszönést írtam. No comment… xD
A német tanárnő kijavította már, ugyan százalékot nem mondott, de azt igen, hogy majd 5-ös lesz. Szóbelivel együtt. :)
De legalább a nagy megpróbáltatások után következett a hétvége, amikor is jóóóóól kipihentem magam. :))
Most tudnék miről mesélni, de mivel bizonyos személyek is olvassák a blogomat (legalábbis múltkor még azt tették), ezért inkább megtartom magamnak az örömhírt. :D
Ezen a héten pedig nem történt olyan hű, de nagy izgalom, de az elmúlt pár napban nagyon jó kedvem volt… :D Aminek ugyan nincs különösebb oka.
Mindeközben várom a német nyelvvizsga eredményét, ugyanis április 16-án túlestem rajta. Tehát már bőven itt lenne az ideje az eredményhirdetésnek. Ha nem megyek át, akkor tuti, hogy csapkodni fogok vagy CSAK szimplán kinyiffantok valakit. :) Pedig nem szokásom. :D A 3 mesebeli, bűvös szám, de nyelvvizsgából bőven elég volt kettő is, ez az élet, nem pedig mese… :D
De azt utálom, hogy már most elkezdődött az év végi hajtás, miközben még 20 tanítási nap van hátra. Bár úgy is mondhatjuk, hogy MÁR CSAK 20 TANÍTÁSI NAP VAN HÁTRA, felfogás kérdése. :D Június 10-én betudhatjuk az utolsó tanítási napot és június 14-én, kedden pedig évzáró, ugyanis 13-a pünkösdhétfő. :)
Kitartást és sok 5-öst kívánok a várva várt nyárig! ;)
Az I love Hungary bejegyzés után 19 héttel és egy nappal, ami egészen pontosan 134 napot jelent, és ha már eddig eljutottam, akkor továbbszámolom: ez – dobpergés – 3216 órát, 192960 percet, illetve 11577600 másodpercet (és ha már annyira benne vagyok a dologban - szekundumot) jelent. Hm, éberségi állapotom tükröződik a bejegyzésben.
Nos, ama bizonyos bejegyzésnek ismeretében biztosan azt várjátok tőlem, hogy felsorolom, mi nem tetszik majd megindokolom (vagy nem), hogy miért pont arra esett választásom. Akik ezt gondolták, nem csalódtak, ugyanis pontosan ezt fogom tenni, ha hiszitek, ha nem. Megfűszerezve némi gúnnyal és kóstolóval (lásd: videók), hogy ne csak szavakkal legyen meggyőzve érzékszervetek.
Íme az a bizonyos lista, ami jóval bővebb ennél, de sajnos pillanatnyilag ennyire futotta tőlem.
· Utak. A hírhedt magyar kátyúkat talán nem is kell indokolnom.
· Gazdaság. Persze, a gazdasági válság az egész világot sújtja, na de kérem szépen…
· Oktatás. Talán mindenki tisztában van azzal, hogy a magyar tanmenet mekkora baromság. Már elnézést a kifejezésért. „Tanulj, fiam!” kijelentéssel rázúdítják a gyerekre a sok sületlenséget. Persze, minden szép és jó (az egyetemen), hasznos dolog (vajon egy átlag ember az iskolapadokon túl hányszor használja a v2x-v1y=v2x0-v1y0 egyenletet? Na, erről beszélek.)
· Hullaszag terjed a levegőben és facsarja az orrnyálkahártyánkat. Na, persze, nem a szó szoros értelmében, kivéve, ha a szomszéd néni véres eszközökkel rendezte le a postással való konfliktusát. Arra gondolok, hogy punnyadás van. Nem tudom, máshol vajon jobb lenne-e a légkör, de az biztos, hogy itt nem valami bizalomgerjesztő.
· Az út melletti árokban egyesek szemétlerakó helyet vélnek felfedezni. Gratulálok.
· Győzike. Nem a származásával, sőt, még csak nem is a bőrszínével van a probléma. De aki látott már akár egy Győzike-show részt, az tudja, miről beszélek. Idézek a Wikipédiáról: „2005. február 7-én tűzte először műsorra az RTL Klub a Győzike show című „realityt”, amelynek nézettsége minden várakozást felülmúlt.” Na, ez az, ami teljesen elszomorít. Az embereknek vagy ennyi szabadidejük van, vagy tényleg egy ilyen IQ-bajnok élete érdekli őket. Tisztelet a kivételnek.
· Fekete Pákó. Ismét nem a származás a lényeg, ezt a témát hanyagoljuk, nem vagyok fajgyűlölő, de még csak egy kis rasszista hajlamom sincs. És ha már Győzikét IQ-bajnoknak neveztük…
· Kiszel Tünde. A nő, aki mindig szerepel a címlapokon, bár fogalmunk sincs, hogy kicsoda. Tisztában vagyunk vele, hogy vastag a szemöldöke (vagy már kiszedette? Nem vagyok valami jól informált a tetteiben) és a kislánya nevének is birtokában vagyunk. Ferde hajlamokat mutat a Donatellácska képeiből készült naptár felé.
· Hajdú Péter. Ismét egy szimpatikus egyén, aki eredetileg műsorvezető, bár szegénynek nincs sok tehetsége hozzá… Részvétem Sarka Kata irányába.
· Elérkeztünk az újonnan felkapott sztárocskákhoz. Mindenki jól tudja, ki az az SP, Fluor Tomi, Barbi, ésatöbbi. Talán még egy-egy „szám”-uknak a dalszövegét is fel tudjuk eleveníteni. Ki ne ismerné a Mizu c. szám refrénjét? De ki az, aki 2 betűvel futott be? A válasz MM (köszi, Csenci a felvilágosítást… xD), aki leutánozta Justin Biebert. Másolta a minőséget…
Félreértés ne essék, nem csupán Magyarországra vonatkozik minden, amit leírtam, de a mi kis hazánkra is.
Nem említettem meg a ValóVilágot, de valahová Kiszel Tünde és társai közé sorolnám a benne szereplőket. :D Ebbe a kategóriába tartoznak még a hasonlóan színvonalas televízió-műsorok, mint a Celeb vagyok, ments ki innen! vagy az Ezek megőrültek! És sajnos még sorolhatnám. Erre van igény…
Köszönöm, hogy meghallgattátok – helyesbítek: elolvastátok – véleményemet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
