Olvasgass, ha kíváncsi vagy egy 18 éves nőprotokollra, aki átlagos és különleges, vidám és néha depis, aki kedves és bunkó, aki csendes és „le-sem-lehet-állítani-annyit-beszél”, aki olyan dolgokat szeret, mint a tömeg, és olyanokat, amikről a többség még sosem hallott, de a legtöbb ember egyetért, hogy szétszórt és hangulatember, ugyanakkor megértő és segítőkész és nem utolsó sorban szerény. :P
Hát ez lennék én.
További információért érdeklődj jegyirodánkban vagy csak nézz a középső sávra és merülj el gondolataimban. És ha már itt jársz, hagyd itt a mancslenyomatodat! Hev ö gúd tájm! ^^ Csóközön, pacsi, xoxo, miegymás ;)
Jó, tudom, már régesrégesrégen írtam. Vasárnap nem volt miről, hétfőn pedig színházban voltunk, ugyanis kötelező volt menni. Szomorú. :/ Ebből most ne azt a következtetést vonjátok le, hogy egy antikulturális, műveletlen kis fruska vagyok, inkább olvassatok tovább, és meglátjátok, miért ez a véleményem (ahogy az osztály másik 39 tagjának).
Felbuszoztunk Pestre, egészen pontosan a Kamara Színházba, hogy megnézzük a Liliom c. előadást.
Hát már maga a terem is olyan... fura volt. Akarom mnodani, pici, zsúfolt és dohos szagú. Ne olyan rendes színháztermet képzeljetek el, hanem olyat, hogy a földőn volt a színpad, és fölfelé volt barkácsolva a nézőtér. Az emelvényen pedig elég kényelmetlen székek.
A történetből valami olyamsit tudtam kibogozni, hogy az egyik főszereplő Lilom (Németh Kristóf, a Barátok köztből már jól ismert Kertész Géza alakította), aki egy nagy nőcsábász. Aztán beleszeret egy cselédlányba (Stefanovics Angéla - Bizony, bizony, Köszönjük Emese! ;)), aki viszont szereti. Bár nem igazán mutatták ki egymás felé szeretetüket, a férj gyakrabban ütötte meg a feleségét. Majd keményebb ügyekbe keveredik bele és végül leszúrja magát. Felkerül a "mennybe", pontosabban tárgyal egy kicsit Szent Péterrel, aki visszaküldi a földi világba, hogy tegyen valami jót. De előtte 16 esztendeig szenvedjen a tisztítótűzben. Miután visszatér, képtleen jót cselekedni. És vége.
Ha valaki esetleg látta, el tudná nekem magyarázni, hogy mégis mi volt ennek a lényege?
Szerintem borzalmas volt. Volt egy-két apró mozzanat, ami jó volt benne, de össze sem mérhető egy kétórás darabbal. Ami a legjobban tetszett - helyesbítek, az egyetlen -, az a színészi alakítás. Kihozták a maximumot ebből a darabból. Csodákra még ők sem lehetnek képesek...
Tehát, egy jó tanács: ne nézzétek meg ezt a darabot. Bár, lehet, hogy csak én -és a 39 osztálytársam, pluszban az irodalomtanárnő (!!!) - vagyunk így vele, de... elképzelhető, hogy ti sem fogtok lelkesedni érte. Én szóltam... :D
Ma sétálgattunk Lottival és Rékával. Átlagos délután, nagy röhögések, beszélgetések, filizofálgatások. A suli udvara előtt sétáltunk el. Pár fiú focizott, a mászókán ülő lányok pedig nézték őket. Tovább sétáltunk és az egyik kocsibehajtóra hirtelen őrületes sebességgel behajtott egy autó, a volán mögött egy fiatal srác, mellette -feltételezhetően- a barátnője. A srác ahelyett, hogy szép szavakat suttogott volna a lány fülébe, mint ahogy annak meg kellett volna történnie, "szép" szavakat ordibált. Kedves hangsúllyal megkérte a lányt, hogy takarodjon ki a kocsiból, a lány kinyitotta az ajtót, de amikor az a hím meglátta, hogy idegenek közelednek feléjük a járdán, azaz mi, visszarántotta a barátnőjét a kocsiba. Ránéztem a lány arcára. Kétségbeesett. Rémült. A "Ne bánts megint!" mondat hagyta el a száját. Ez azt jelenti, hogy már megütötte őt az a csávó?
Majd miután arrébb mentünk, mindketten kipattantak a kocsiból. Pár lépés után megálltunk, mert megérkeztünk az eredeti célunkhoz. Leültünk és vártunk. Próbáltunk hallgatózni -igaz, nem szép dolog-, de csak hangfoszlányokat kaptunk el a levegőben. A fiú jól kiosztotta a festett szőke nem-túl-szépséget, majd beugrott a sötétzöld autójába és legalább 100 km/h-val elhajtott a helyszínről. A lány csak állt, megtörten, szinte sokkot kapva. Miután magához tért, zsebre vágta a kezét és elsétált. Céltalanul, mivel nem is ebben a városban lakott. Elslattyogott a naplementébe, ahogy az a régi filmekben lenni szokott, majd eltűnt az iskolaudvar kapujában.
A nap híre: Levették a felső fogszabályzómat. ^^ (A cím is erre utal, Gergő mindig ezt tolta, de most már csak kb. 1 évig tudja, mert akkor remélhetőleg leveszik az alsót is.. :D forrás: Terminátor :DDD) Ma 8-ra voltam odarendelve a Szentkirályi utca 14. házszám alá, méghozzá a nyóóóóckerbe, ha így megkönnyítem a GPS működését, ami az agyatokban van. Esetleg rémlik az Üllői út, vagy esetleg a Vámház körút, abból a bizonyos reklámból, ahol az öreg bácsika az ékszereit reklámozza. Már nem is emlékszem rá. Bűnhődnöm kell.
Csak hát a vörösvári "útépítés" (20 emberből 2 dolgozik) és a budapesti forgalom miatt csöppet elkéstünk, negyed 10-re értünk oda. Hupsz. :D
A lényeg, hogy holnap ismét hiányznom kell a suliból. Nem tudom, hogyan fogok megbirkózni egy ilyen nagy lelki töréssel. :/ :DDD Ugyanis ismét vár rám a dokibácsi, mert ma levették az éjszakai fogszabályzó mintáját, holnapra pedig kész lesz és érte kell menni, állítani rajta, sötöbö.
Úgyhogy megyek is szlípelni, befejezésképpen itt az egyik kedvenc számom, amin nyújtottunk latintánc-areobikon, még tavaly, amikor jártunk Vandával... :D KATT
"Ha szerelmes vagy ird ki, hogy PÁRIZS
Ha szingli, ird ki hogy NEW YORK,
Ha van baratod ird ki, hogy LONDON,
Ha boldogtalanul vagy viszonzaltanul vagy es ird ki hogy FRANCIA
Küld el ezt minden lány ismerősödnek ,de FIUKNAK NE
Ez azért van, hogy kicsit összezavarjuk a fiukat."
Ezt az üzenetet kaptam meg eddig 2 embertől msn-en. Most komolyan. Ennek van valami értelme? Ha valaki tudja, kérhetem, írja meg, mert én ezt baromságnak tartom, már elnézést a káromkodásért.
"Ez azért van, hogy kicsit összezavarjuk a fiukat." Mi van? A srácoknak jobb dolguk is van, mint azon agyalni, hogy a lányok vajon megőrültek-e, hogy külföldi városok neveit írogatják ki személyes üzenetnek. Jobb dolog például a Real Madrid-AC Milan meccs. Egyértelműen izgisebb lehet, mint ezen agyalni. :D
Ja, és legalább ha ilyet körbeirogatnak, akkor a helyesírásra sem ártana odafigyelni. Legalább minimálisan.
És egy videó, mert tegnap ez a szám nem ment ki a fejemből.. ^^
Gondolom, mindenki gyermekkorából rémlik az a jelenet egy bizonyos Jancsi és Juliska c. meséből, amikor is 2 gyermek (Jancsi és Juliska, milyen találó) a sűrű erdő közepén talál egy tisztást, a tisztáson pedig egy kis mézeskalácsból készült házikó áll.
Ez a kép jelent meg, amikor végiglapoztam a műsorújságot, és megláttam a ma este vetítendő családi filmet, a Charlie és a csokigyárat. Tim Burton rendezte, aki egy (valószínűleg) nem normális ember, de azért poéos filmek szoktak kipattanni a beteg elméjéből. :D
No és amiért én különösen felfigyeltem rá, az az a tényező, amit úgy hívnak, Johnny Depp. Imádom. Ő a kedvenc színészem, a legjobbak között van. Azonosul az összes karakterrel, amit csak ráosztanak (és amiért utána szép kis summát kap, höhö). A lényeg, hogy jól nyomja az öreg (jó oké, nem az).
A film Karcsiról szól (ja, Charlie), aki egy önzetlen kissrác. Imádnivaló a kiskrapek. ^^ A véletlennek köszönheti, hogy teljesült az álma, hogy bejuthasson Wonka úr csokigyárjába (költő lettem xD). 4 másik rettentően visszataszító kisgyerekkel együtt, akik a szüleik pénzének köszönhetik a belépőt. És innentől kezdve elkezdődik a nyálcsorgatás, legalábbis részemről. Gratulálok a díszlettervezőknek. ^^ Egy bizonyos értelemben szenvedés volt nézni, ugyanis kénytelen-kelletlen kezdtek eluralkodni rajtam az elvonási tünetek. Mostanában igyekszem száműzni a csokit az étrendemből, de néha-néha becsúszik 1-2 darabocska/szeletecske. ^^ Ez most úgy hangzik, mintha hordó lennék. :D De nem így van. :D
Duplán szenvedtem: a már leírt okok miatt, illetve zenének a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető valamiktől. Uramatyám. Hát elszégyelltem magam, hogy ilyeneket nézek. :DD
Tehát nem bírtam végginézni, plusz inkább jöttem gépezni és barátokkal csevegni. Ó, igen, a gépfüggőség hatalma.
Egyébként ajánlom mindenkinek, nem lehet rossz film, de inkább menjetek ki, amikor zenét próbálnak "improvizálni". :D Ja, és az sem hátrány, ha nem diétáztok. :) :D Illetve nem vagytok édesszájúak. Mint én. Én vagyok az életemben a második legédesszájúbb ember, akit ismerek. Az első anya. A gének... :D
AJÁNLOM AZ OLDALT
