Avagy most, ebben a nehéz időszakban (utolsóelőtti nyári nap!) nem szándékozom bejegyzést írni, cserben hagylak titeket. Remélem nem utáltok meg ezért. De most szükségem van a relaxációra nekem is, ami kimerült abban, hogy ma kint fagyoskodtunk Lottival, mert ennyi eszünk van, hogy 10 fokban esőben és szélben kint sétálunk.

Utána pedig Simseztem. Nem vicc! :O Durva vagyok. :D Ezer éve nem játszottam már vele, pedig régen imádtam. És msot jól esett egy kicsit játszani. A játék annyiból állt, hogy építettem egy házat a mi házunk mintájára. Szerintem tök jó lett, habár egyes részeket nem lehetett úgy megoldani, ahogy a valóságban van, de ezt leszámítva PÖPEC lett. Tán lakberendezőnek kéne mennem? :O De tényleg, mindig is ezt élveztem legjobban ebben a számítógépes életszimulátorban (nálam inkább építész- és lakberendezőszimulátor, ha pontosak akarunk lenni).

De áááá, nehéz a döntés. :( Mindenfélét nézegettem a felvi.hu-n, de egyik sem vonz úgy igazán. Talán fogorvos, helyszínelő, gyógyszerész, gyógytornász, biomérnök.. Illetve az építészmérnök, de ahhoz kell fizika, ami nem az erősségem (bár a nagy részét értem, de ki nem állhatom, úgyhogy elég nagy hülyeség lenne ezzel továbbmenni.) Leginkább a fogorvosi vonz, de anya állandóan azt hajtogatja, hogy nem tudnám elvégezni, mert nagyon nehéz. Kedves és biztató szavak, nemde? Imádom, amikor ilyen velem... (pedig 4,9 volt az átlagom a 10. évfolyam végén, úgyhogy nem vagyok egy "hülyelány", de stréber sem, csak egyszerűen jól tanulok, punktum. Vita lezárva. :D) A helyszínelői jövőmet pedig apa nem támogatja, ugyanis szerinte gyenge vagyok ahhoz, hogy hullákat, baleseti és elhalálozási helyszíneket vizsgálgassak, illetve hajnali 1-kor bemenni dolgozni, ha hívnak. De engem - lehet, hogy furán hangzik, de - nagyon is vonz. Gyógytornászként viszont nem birkóznék meg a munkámmal. Nem bírnám azt, hogy nap mint nap mozgássérült, netalántán béna emberekkel foglalkozzak. :( Nem bírom a nyomort. Most kérdezhetnétek, hogy akkor meg mit akarok én a helyszíneléssel? Az egy teljesen más dolog. Azok csak testek, lélek nélkül. Ezek az emberek viszont nagyonis élnek. És szenvednek. Úgyhogy erről ennyit azthiszem..

Remélem, mindenkit kellően elszomorítottam. :D Viszont inkább örüljetek, mert a végére csak összejött egy bejegyzés. Jó hosszú, méghozzá. Pedig azt hittem, hogy elfáradtam Csenci blogjában írt nagyon hosszú bejegyzésem miatt. De úgy tűnik nagyon aktív vagyok most.. :D

Remélhetően a SULIban is hasonlóan alakítok majd, szurkolok nektek is. Ne utáljátok a sulit. Tök jó hely, hogy találkozhass a régi osztálytársakkal, a barátaiddal. :D Meg persze új embereket megismerni (pl. új osztálytárs -> höhö, Vivi kedvenc témája.. xDD), új pasik (no, ezt inkább nem részletezném, ha nem baj.. -.-'), itt az idő, hogy tiszta lappal kezdjetek a rég gyűlölt csajjal a suliból (kellemesen csalódhatsz /tapasztalat - nem saját, de az nem számít :D/, meg persze a legfontosabb, hogy tanulhatsz is egy csomó új dolgot. Pl. melyik puskázási módszert használd, kidolgozni azt az újfajta technikát, hogy még csak véletlenül se kapj intőt a sok duma miatt, amit a padtársaddal vagy egyéb szomszédsággal folytatsz (egyáltalán létezik ilyen?), ésatöbbi, ésatöbbi. Máris hiányzik a suli, mi? :D A jól megszokott pad (bár nekünk most eggyel hátrébb kéne hely, emiatt a 6:10-es busszal fogunk bemenni.. biztosra megyünk, na.. :D), a jól megszokott susmorgás az órán, {esetleg némi horkolás}, a jól megszokott kréta hangja, a tanárok régi és új rigolyái - egyszerűen megunhatatlan.... No meg persze itt az idő, hogy új szakkörökre járj. Én pl. a táncon kívül szívesen járnék fotószakörre és spanyolra, csak sajnos én sem vagyok időmilliomos. :(

Na jó, úgy látszik, nagyon nem bírom leállítani magam :O xDD De inkább elteszem magam holnapra, mert mindjárt lefolyok a székről. A beszélőkém pedig csak járna tovább. Hiába. :D

Élvezzétek ki az utolsó napot! ;))) Puszi a pocitokra! ;)

U.I.: Én most le nem ellenőrzöm a szöveget. Ha van benne helyesírási hiba, nagyon sajnálom, de már kezdenek összefolyni a betűk a szemem előtt. Megértéseteket köszönöm.