Ahoj!

Kezd a pici tököcském tele lenni ezzel az egésszel. Nem félreérteni, az előbb említett dolog nem szerves része a testemnek, sőt egyáltalán nem kapcsolódik hozzá. Több értelmezési lehetőség van: az egyik, hogy rosszra gondoltok (:P), a második, hogy elméleti tököm szétrobban a ránehezedő nyomástól, és a sorban az utolsó, hogy a kis kerti töklámpásom már kezd megrohadni.

Hm. Fárasztó vagyok.

És most nem fogok elkezdeni panaszkodni, mert akkor a ti tökötöket is végérvényesen elpusztítják a rothasztó baktériumok, illetve a fületeken fog kifolyni. Vagy a könyökötökön. De most tényleg, a könyökön hol jönne ki? :D Nincs is nyílás rajta. Legalábbis az enyémen nincs... :D De szóljatok, ha mutáns vagyok. ^^

Bár 5 perce még Petőfi életében úszkáltam. Jó időtöltés, esti meseként kiváló, ajánlom Nektek is! ;DD Jobb, mint a Kis gömböc, a Hófehérke és a 7 törpe, sőőőt, túltesz még a Hamupipőkén is. J

És most egy nagy kanyar. Jöjjön, aminek jönnie kell. Avagy mégse feküdjetek le egy kis panaszáradat nélkül. ;) A mi drága, jó, közkedvelt osztályfőnökünk a fejébe vette, hogy most már épp itt az ideje egy új ülésrend megtervezésének. Megalkotta a –jóindulattal sem nevezhető- mesterművet. Az eredmény: középső padsor, eggyel hátrébb (ez a része nem olyan nagy baj), Viki mellett, ez is stimmt. Csakhogy Vanda mellé beültette a „kedvencét”, Vivit pedig a semmi közepére, vagyishogy az elejére, az első padsorba száműzte. :(

Nálam a középső padsor ott jelent problémát, hogy nem vagyok egy nagy „puskázóművész”, így az ajtó felőli padsor 3. padjának fal melletti oldala tökéletes volt az ügyetlenkedésemre. No de mégis mit kezdjek magammal a középső padsorban, kívül, ráadásul, ha előttem mint alacsony emberek ülnek? Profik tanácsát szíves-örömest várom. J

De a(z egyelőre) jó hír: még nem kell úgy ülnünk. Jobban mondva mi még nem száműztük magunkat a kitalált helyünkre. Ugyanis az osztályfőnökünk németet tanít, csoportbontásban, ahol úgy ülünk, amikor csak akarunk. J Jippíííí ;) Remélem, nem jön be valamelyik órára, és nem tűnik fel neki, hogy mindenki maradt a régi, jól megszokott helyén. :P

És még egy ugrás: holnap fél 8-ra kell suliba mennünk, mert miénk az a megtisztelő feladat, hogy a nyílt napra érkező kis 8.-osokra mosolyogjunk. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy mi lesz a feladatunk, de nem hinném, hogy egy nagy ördöngösség. J Vezényelni és útbaigazítani őket. Menni fog. Vagyis… majd Viki mondja.. én meg majd csak mosolygok.. :D Azt sem tudom, hogy mi hol van, hagyjanak már.. xD Csukott szemmel járok a folyosókon. J Hmmm, néha belebotolhatnék valakibe *extravigyorgósfej* :DDD

Próbálom magam visszaszoktatni a korai lefekvéshez, mert mostanában inkább hasonlítottam egy zombihoz, mint egy 17 (mindjárt, mindjárt.. ;)) éves leányzóhoz, ezért már rám férne, hogy egyszer kipihenten ébredhessek.

Aludjatok jól, drágaságaim, csók a pocitokra! ^^