Komolyan elszégyelltem magam, amiért már napok/hetek óta nem vezetem rendesen a blogomat. Csak hát tudjátok, nyelvvizsga… Na jó, nem fogok hazudni, a lustaság vonta el a figyelmemet. De most szeretnék visszatérni régi önmagamhoz. :)

A címet tekintve nem valami obszcén bejegyzés következik, bármennyire is remélik a piszkos fantáziával megáldottak (xD), hanem valami teljesen hétköznapi dologról fogok „beszélni”. Ez pedig a nyelvvizsga. De nem csak németből… Pár mondatban lezavarnám a német nyelvvizsgás élményeimet. Február 12-én ellátogattam Esztergomba, ahol sok más személlyel együtt nekiálltam először az írásbeli, majd a hallott szöveg értése c. feladatlap kitöltéséhez. Az írásbeli olvasásértését nem éreztem annyira parának (az egyik téma az állami és az egyházi esküvőről szóló újságcikk volt, a másik pedig a konzervdobozok feltalálásáról szólt. Izgi, mi? :)), levelet írni pedig kifejezetten szeretek, úgy érzem, az is ment (egyszerű feladatok voltak: az első szituációban egy német barát egy kis időre hozzánk fog  költözni és mesélni kellett neki a családi étkezési szokásokról, a bevásárlási lehetőségekről illetve az export- és importtermékekről; míg a másikban egy blogbejegyzést kellett írni a karácsonyi ajándékozás kérdéséről). Ezután egy órás szünetünk volt, amíg az angolosok a Listening-gel szenvedtek. Ezután mi következtünk. Hadd ne részletezzem! :D A lényeg az, hogy én amúgy sem tündöklöm ebben a részben, de most különösen szivatós volt a dolog. Jippijé! :)

Talán jó, talán nem, hogy még aznap lezavartuk a szóbeli beszélgetést is. Miután otthon megtömtem magam gyros-szal és csöppet pihentem, 15:40-re vissza kellett mennünk, bár volt egy kis csúszás is. Behívtak minket Bogival, bemutattuk egymást, Bogi megemlítette, hogy táncolunk, mire a vizsgabiztos elkezdett minket kérdezgetni a táncról. Már örültem, hogy helyben vagyunk, hiszen a hobbi témát akartuk kapni. Csakhogy ekkor a nő egy éles váltással kijelentette, hogy a témánk a Landeskunde, vagyis országismeret. Mivel még sosem voltunk Németországban, sem Ausztriában, így Magyarországról kellett (volna) beszélnünk. De mi csak ültünk és mosolyogtunk :D Komoly volt. :P Ráadásul a nő olyanokat kérdezett, hogy huhúúú… Annak pedig, hogy csendben ültünk, az volt az oka, hogy –ugyan a némettanárnőm a lelkemre kötötte, hogy a 8.-os tankönyvből nézzem át ezt a témát, én nem hallgattam rá, hiszen ezt úgy sem fogják kérdezni. A nagy sz*rt :D Képnek pedig a szépségápolást kaptuk, aminek örültem, csakhogy leblokkoltam. Még egy pluszpont nekem, éljen! :/ Negyed 5-re már befejeztük és kint sétáltunk.

Összesítve úgy gondolom, hogy az írásbeli meglesz, a szóbeli pedig nagyon nem. Kivéve persze akkor, ha jól tippeltem a hallgatásértésnél. :D De semmi gond nincs, majd áprilisban megyünk megint. :D

Hű, ez még sem pár mondat lett… :D

A másik kérdés, ami most foglalkoztatja kis buksimat, az az lenne, hogy vajon a magyar anyanyelvűek hány százalékra teljesítene egy magyar nyelvvizsgát, és milyen eredménnyel. Ugyanis „a mai fiatalság” többsége - egyszerűen kijelenthetem: - nem tud írni. Mert a „De kis puncushhh wagyol, minnyá meghamcsizlak és az fályni fog!!!” és az ehhez hasonló kaliberű (értelmiségi) mondatok nem egészen nevezhetők magyarnak.  Sőt, még azt is feldobom, hogy akár a kicsit idősebb korosztály is elvérezne egy ilyen szituációban. Nyelvhelyesség és szókincs nélkül nehéz lenne talpon maradni. Márpedig az a magyarok egy részének nincs, vagy hibás.

Most nem arra akarok kilyukadni, hogy mennyire káros az, hogyha nem olvas az ember eleget, bár ez nagy igazság. :D

És nem mondom azt sem, hogy én mindent hibátlanul írok.

De azért összegyűjtöttem pár dolgot, amit nem árt, ha az ember fia/lánya tud:

·                   A muszáj nem muszály!

·                   Ahogy az ijesztő is j-vel van

·                   Befogólya -> birtokos szerkezetek j-vel! :D (köszi, Csenci! xDDD)

·                   Higyj helyesen: higgy

·                   Haggy helyesen hagyj

·                   Felújjított helyett felújított

·                   Azt se felejtsd el, hogy az egy az egy, nem pedig eggy! :D (és ide tartozik még: egyetlen, stb.)

·                   Az sem mindegy, hogy folyt vagy fojt… :D

·                   Mindíg is rövid i-vel van, a dicsér szintén :D

·                   A bátyja és a bátya sem azonos személyek

·                   Az egésség sincs rendjén, helyette dobj még bele egy z-t és tádááám, kész is az egészség

Ennyi az annyi, ami így hirtelen eszembe jutott, de még milliárd és egy hibát vélhetünk felfedezni, ezekre példát itt találtok. :DD

Bocsesz, ha valakit lefárasztottam, de már én is eléggé hulla vagyok :/

Csókolom minden kedves olvasómat! ^^

U.i.: Csencinek köszönöm szépen a közreműködést! :)