A fenébe az ígérgetéssel –jövő héttől többet fogok blogolni–, úgy sem tartom be. Legalábbis eddig sorozatosan ezt bizonyítottam. Csak hát én is emberből (vagy valami hasonló lényből) vagyok, és büszkén kijelenthetem, hogy a hét végére túlvagyok egy nagyon is sikeres német osztályozó vizsgán illetve egy remélhetőleg sikeres nyelvvizsgán. (Már csak egy sikeres német érettségi kell, és hepi leszek :D)

Bizony, a nyelvvizsga 2.0-t véghez vittem, feladat teljesítve, az eredményről majd 4 hét múlva (wtf? -.-’) lehet tudni valamit. A hallgatásértés is megvolt, amitől eléggé féltem, mert nem vagyok belőle valami jó, de ezt sokkal könnyebbnek éreztem, mint az előzőt. Legalábbis ezt –úgy ahogy– értettem, míg a másikat végig tippeltem. :D (50%-ra, végül is, ahhoz képest egész jó… :D)

A szóbeli beszélgetésen a bemutatkozás után –mivel olyan nagy érdeklődést mutattunk a filmek, a könyvek és a partnerem a színház iránt–, a kultúrát kaptuk, ide a már említett színház, mozi és a múzeumok tartoznak. A vizsgáztató hölgyemény tőlem kérdezte a kedvenc filmemet, és az csak természetes, hogy nem néztem át semmilyen filmleírást, de improvizáltam és egy egész tűrhető kis krimit hoztam össze ^^ Bár a vizsgabiztos már nem várta meg, amíg részletezem a nyomozónő és a halott kislány bátyjának románcát. Hm. Szomorú. :D

Remélem, hogy a 2 rész átlagából kijön legalább 60%, mert akkor meg kell ünnepelni. :P Ha meg nem, akkor pont azért kell bulizni. :D

Már csak egyetlenegy tanítási napot kell túlélni –egy biosz témazáróval, ami 2 és fél hónap anyagát, méghozzá a hormonrendszert és az ember szaporodását öleli fel; illetve 8 tanórával, amit végül tánccal és egy tánc utáni pizzázással koronázunk meg–, kedden és szerdán lelki napot tartunk. Ez azt jelenti, hogy… fogalmam sincs, hogy mit jelent, szóval ne kérdezzétek. :D De általában mindig csupa izgis programot csinálunk (némi irónia fellelhető a betűk között). A keddi program az lesz, hogy elutazunk egy bizonyos közeli városkába, ahol megnézünk a református templomot (katolikus suli, és 4-en vagyunk az osztályból reformátusok, de sebaj), illetve megnézzük az egyik osztálytársam lovát. Igen, a lovát. Ezért utazunk fel. Inkább nem nyilatkozom. :D Nem arról van szó, hogy nem szeretném az állatokat, sőt, imádom. Csak… Valami értelmesebb dologgal is el lehetne tölteni az időt. Legalább tanulnánk meg lovagolni. Vagy menjünk egy menhelyre segíteni. Akármi. De most komolyan leülünk a lóval szemben és nézzük…? :D Poén lesz, úgy érzem… Bár ajándék(?) lónak ne nézd a fogát.

Szerdán pedig egyik osztálytársamhoz utazunk el, ott sütögetünk, beszélgetünk, métázunk (olyasmi, mint a baseball, csak jobb :)) és társasozunk. Ez jónak ígérkezik. ^^ Amolyan csapatépítő tréning. Ránk fér, amilyen mardosások játszódnak le mostanában a tagok között -.-’ Annyira szánalmas emberek vannak.

Most volt szülői értekezlet, ahol megszavazták, hogy az egyik osztálytársunk osztálykirándulását nekünk kell fizetni, mert nekik nincs pénzük rá. Most kérdeznétek: hol itt a gond? Ott, kérem szépen, hogy erre nincs pénz, csak a szoláriumra, szépítőszerekre, hajfestékre, műkörömre, na meg a bulikra. Paff.

Tehát elképzelhető, hogy inkább nem is megyek osztálykirándulásra. Amúgy sem szokott egy hú, de nagy élmény lenni, és ezt az időt csak a barátaimmal is tudnám tölteni, valószínűleg minőségi szinten. De ez még odébb lesz, ugyanis szeptemberben szoktunk menni kirándulni. Majd meglátjuk, merre rándulunk.

A tavaszi szünet elég zsúfolt lesz, terveimet majd egy másik bejegyzésben részletezem, mert már írtam így is egy oldalt. :D A következő bejegyzés hamarosan várható lesz, úgy TERVEZEM legalábbis. Most már semmit sem ígérgetek.

Csóközön! :)