Túléltük bizony az 5 napos kis kiruccanásunkat a magyar tengerre, senkit sem öltük meg, bár az túlzás lenne, hogy mindenki épségben hazaért, de erről majd később…

Előre szólok, hogy lehet, hogy pontatlanul fogom írni a dolgokat, mert fogalmam sincs már, hogy melyik napon, mi miután következett…

Péntek reggel indultunk, az út kellemes volt, egy kis dugóval megfűszerezve, mert miért is ne. Ennek ellenére már fél 11 előtt Balatonszabadiban voltunk, és nem sokkal később el is foglaltuk a szállásunkat. Egy nagy kertes ház udvarában volt egy kis ház, az volt a mi villánk disznóólunk (legalábbis azzá varázsoltuk később :D). A nő – aki úgy nézett ki, mint egy ijesztő házisárkány – azzal fogadott minket, hogy jobb lenne, ha este 10 után már nem nagyon hangoskodnánk. Köszönjük, Emese…

Lassacskán megérkeztek a többiek is, aztán elfoglaltuk a szobákat. A két párunk a 2 db kétágyas szobát (hú, de sok a kettes), a maradék (a selejt :D) pedig a 3 ágyas szobában alakította ki az egyéni rezidenciáját. Már amennyire rezidenciának lehet mondani egy pár négyzetméteres szobácskát. :D

Miután berendezkedtünk, sütögettünk is egy kicsit (a háziaknak most azzal volt problémájuk, hogy brikettet hoztunk, és nem faszenet -.-’), majd magunkévá tettük a Balatont, höhö :P Busszal pár perces utazás, majd úgy 10 perces gyaloglás után eljutottunk a siófoki szabad strandra, egyből bevetettük magunkat a hűs habok közé.

Péntek este 5-en lementünk a faluvégi kocsmába, ami ott volt a másik utcában, hazafele jövet pedig felderítettünk egy elhagyatott házat :D

Szombaton is fürödtünk a Balatonban. Miközben sorban álltunk a hamburgeresnél, egyre több rendőr gyűlt fel. Mindezek után mentősök is jöttek, de ők nem sokkal később elmentek. Aztán egy rendőrségi helikopter is feltűnt az égen, szirénázva. A büfében tudtuk meg, hogy egy kisfiút keresnek a Balatonban. A hajók is őt keresték, a strandolók pedig láncot alkotva haladtak egyre beljebb a vízben. De később meglett, ha minden igaz, legalábbis a pizzériában -ahol közülünk ketten ettek- ezt mondták, a rendőrök is elszivárogtak lassacskán, a híradóban sem mondták a történteket. Tehát ebből reméljük a legjobbakat. :)

Délután hazamentünk, készülődtünk az esti partyra: Siófokra mentünk, de ezúttal nem a szabad strand felé vettük az irányt: a Petőfi sétányon sétálgattunk – I love bitches… Egy-két helyen nőknek nem mondható nőnemű lények egy része egy szál tangában lejtett erotikus táncot, a fehérneműjük tele papírpénzzel, másik részük pedig további „játékra” hívta a férfi nézőközönséget. Miután végigmentünk a sétányon, letelepedtünk a Balaton partjára. Itt kettéváltunk és el lett cseszve az este… Végül 2-kor felhívtunk egy taxi társaságot, azt mondták, hogy fél órán belül ott lesz a taxi, hát nem így lett. Háromnegyed 3-kor felhívtuk még egyszer, erre az volt a válasz, hogy „Bízzunk benne, hogy jön”. Fél 4-kor jött. Bár lehet, nem is az volt, amit rendeltünk, mindegy. Csupán 5000 Ft-ot kért el a 3 km-es útért, á, semmiség… Soha többet nem taxizok, az biztos…

Másnap (azaz még aznap) csatlakozott hozzánk plusz egy fő, így már nyolcan boldogítottuk a lakókat. (: Ekkor volt a legmelegebb, így szinte az egész napot pancsolással töltöttük, a naplementét is a vízből néztük. :) Gyönyörű volt…

Hétfőn Petra búcsúzott tőlünk, így ismét csak 7-en voltunk (és így el is fértünk a házban); főztünk paprikás krumplit (na jó, csak egy valaki főzött... :D), miután elfogyasztottuk, ettünk fagyit, pihengettünk, majd készülődtünk az esti bulira. Az utolsó buszig ismét a faluvégi kocsmában iszogattunk (ahol a fiúk összetűzésbe kerültek a tulajjal, szóval oda sem megyünk többet :D), majd ismét Siófokon kötöttünk ki. Beültünk egy bárba, ahol ittunk Bailey’s-ből készült koktélt (hmmmm, nyami), majd ismét a Balaton partján kötöttünk ki. Ott egy holland srác (/férfi) és egy holland csaj szórólapokat osztogattak, egy holland sörözőbe akartak beinvitálni minket. Nekünk nem sok kedvünk volt annyit menni, így összehaverkodtunk velük, és inkább csak beszélgettünk. :) Tanítottuk őket magyarul (káromkodni, hehe :)), tök jó fejek voltak ^^ De végül még is beadtuk a derekunkat, elmentünk a holland sörözőbe. Bár a tánctéren csak mi voltunk (leszámítva 2 másik férfit), megteremtettük a hangulatot. :D De aztán ismét volt egy balhé, így ismét kettéváltunk (nem igazán félbe), de azért így is jól elvoltunk. :) Egy büfében ettünk hamburgert, szörnyű volt, grrr… Majd az első busszal mentünk haza. A házisárkányunk pedig már 5 előtt (nagyjából akkor értünk haza) várt ránk a teraszon. Pfff…

Nem aludtam túl jól, mert nagyjából 6x keltem fel hányni… Összesen tízszer adtam ki a gyomrom tartalmát. Egész nap semmit sem ettem, csak ittam (2 fele ettem egy negyed szendvicset, ami már bent maradt), de akkor is borzalmasan éreztem magam. A többiek lementek strandra, csak Vivi és Gergő maradtak velem. De nem voltam túl jó társaság, ugyanis délután 2-től másnap reggel 8-ig, azaz kisebb-nagyobb megszakításokkal 18 órát aludtam. :D A láz sok mindent kihoz az emberből…

Másnap reggel összepakoltunk (húú, mi volt ott :D), majd hazaindultunk. Meséltem a citromos-sós-cukros-kávés-teazaccos-ketchupos tejről (bocs, ha valamelyik összetevőt kihagytam), amit egy alufóliával lefedve kiraktunk a napra? :)) Pár napot ott állt, indulásunkkor pedig az asztalra raktuk, kedves ajándékként és emlékül a lakóknak. :) Remélem, örültek neki ;)

Eddig azt hittem, hogy ételmérgezést kaptam attól a bizonyos hamburgertől, de inkább vírus lehetett, mert a többieken is (akik nem ettek a hamburgerből) átfutott a betegség itthon. :(

De összevetve jól éreztem magam, leszámítva a bizonyos balhés eseteket.

Itt az egyik kedvenc képem, áthatja az 5 nap szellemisége ;) :DDD Pózolj mikróval ;)