BKF

Ma reggel a 7.21-es vonattal cammogtunk fel Budapestre, annak reményében, hogy nem tévedünk el a Nyugati pályaudvartól a 14. kerületi Nagy Lajos király útjáig, ahol a Budapesti Kommunikációs és Ületi Főiskola várt minket tárt karokkal. Na meg az ottani emberek, természetesen. Az út problémamentes volt, bár néha már folyt a könnyünk a nevetéstől, így a metró többi utasa könnyen hihette azt, hogy valami komoly szellemi elváltozásunk van… :D

A főiskola épülete kívülről és belülről egyaránt tetszett, belülről még inkább szemnek-szájnak ingere: interaktív tábla mindenhol, az informatika termekben Apple iMac gépek (van ám pénz, kérem szépen), és a tanárok is a mézes-mázos arcukat mutatták, úgyhogy szimpik voltak. ^^

Egy nagy teremben foglaltunk helyet, ami kis idő elteltével zsúfolttá vált, és már a bejárat előtti folyosó is tömve volt tudásra szomjazó leendő gólyákkal. Ebben a teremben egy órás előadást tartottak a suliról úgy általánosságban, beszédet tartott a rektor, a KarrierCentrum vezetője és a HÖK elnöke. Nem tudom, minek a rövidítése a HÖK, de az elmondottak alapján diákönkormányzatra tippelnék, de az rejtély, hogy vajon mi lehet az a H betű benne. A srácnak jó kis beszélőkéje volt, elmesélte a diákok közösségi életének legfőbb pontjait, rengeteg közös program van, ez hatalmas pluszpont.

Nem tudom, hogy annak köszönhető-e, hogy kommunikációs suli, és ezáltal az előadóknak rétori képességeik vannak, de engem meggyőztek, ide akarok járni! *-*

A pénteki BGF nyílt napon kiderül, hogy megdöntik-e a jelenlegi jövőképemet, de egyelőre ez a fősuli a nyerő. :)

A nap –számomra– legszomorúbb része, hogy ideiglenesen felhagytam tegnap elkezdett fogyókúrámmal, egy McDonald’s-os kicsit sem szerény ebéd erejéig. Hát, nem mondhatjuk túl szép kezdetnek, de kényszerített a tömeg (velem együtt hárman voltunk, tömeg, na, viszonyítás kérdése). De nem is lennék ember, ha nem hibáznék (ezzel most nem arra utalok, hogy sohasem hibázok egyébként, sajnos néha től sokat is. :/).

De mostantól belevágok, tényleg. :D Persze ez nem amolyan éheztessük-ki-magunkat, vagy a semmi-édesség fogyókúra, sokkal inkább személyre szabott, együnk-sokszor-keveset-amibe-néha-egy-kocka-csoki-is-belefér fogyókúra. :D Tehát nem fogok meghalni. :P

Szurkoljatok! ;)