BGF

Az indulás után nagyjából 7 perccel már éreztem, érdemes volt felkelni. A fák csupasz ágai között átszűrődtek a lassan ébredező város fényei, miközben a hegy mögött narancssárgára festették az eget az előbújó napsugarak. Mesés látvány volt.

Ismét a 7:21-es vonattal mentünk fel, de ezúttal volt még egy óránk, hiszen nem kellett metrózni, csupán 10 perces út várt ránk a fősuliig. Ezt az egy órát kihasználtuk a fogyókúrám ismételt megsértésére, bementünk a McDonald’sba, és ettünk egy kis McReggelit, csak, hogy teljes legyen a kép. Így későn indultunk el, tehát szinte végigfutottuk azt a 10 perces távot –­ bár most, hogy belegondolok, nagyjából 10 perc volt ebben a gyors tempóban. Akkor gyalog 15-20? –, így leadtuk a felszedett kalóriák egy részét.

A főbejárat előtt rengetegen álltak. Ennek ellenére hamar bejutottunk az épületbe, ahol egy csaj útbaigazított minket. Szandra és Viki a turizmus szak előadására mentek, Bogi és én pedig a kereskedelem és marketing szakra voltunk kíváncsiak.

Az előadás 10-kor kezdődött, a vezető szimpatikus volt, meg még rajta kívül ketten, a többi, Hát, hogy is mondjam. „Mit keresnek ezek itt? Kis csicskák”-fejük volt.

A szak elnyerte tetszésemet. Sokkal komolyabb volt az egész, mint a BKF-en, éreztem a közelgő nagybetűs ÉLET nyomását a vállaimon. Grr.

További érzéseimről a következő részben mesélek (az összegzésben), most azonban folytatom a kis kiruccanásunk élménybeszámolóját.

Az előadás szűk másfél óráig tartott, gyorsan szereztünk igazolást – hiszen ez volt a legfontosabb :D –, majd megvártuk Szandráékat is, mert nekik fél órával később kezdődött a szak ismertetése. Nagy unalomra vártunk, ennek ellenére nagyjából 10 perc múlva már jöttek is. Megvártuk, amíg ők is szereztek igazolást, és találkoztam egy ismerősömmel is, akivel elbeszélgettünk. Éppen akkor jött ki vizsgáról. (De legalább meglett neki, hehe :D)

Ezután ismételten a Westendet vettük célba, ezúttal is futva közelítettük meg a célpontot, ugyanis szakadt az eső, és persze egyikünknél sem volt esernyő. Lerohantuk a Starbucksot, ahol Viki forró csokit rendelt, Bogi karamellás forró csokit, Szandra epres shake-et (vagy frappuccinot? Passz. De ez volt az abszolút győztes! ;)), én pedig karamellás frappucinot, ami időközben elvesztette az ízét. Legközelebb nem olyat fogok venni, az biztos. -.- Ennyi pénzt kidobni érte… -.-’

Fent letelepedtünk, megittuk az italokat, mindeközben megközelítőleg 90 képet csináltunk. :)) Csak. :P

Naaaagyon jó volt ez a nap, rengeteget nevettünk, hülyültünk, bárcsak többször mehetnénk nyílt napra…! :D

U.i.: Azóta elvesztettem a BGF-es igazolásomat, jsbéáhnfkghydlhb! -.-’ :(

BKF

Ma reggel a 7.21-es vonattal cammogtunk fel Budapestre, annak reményében, hogy nem tévedünk el a Nyugati pályaudvartól a 14. kerületi Nagy Lajos király útjáig, ahol a Budapesti Kommunikációs és Ületi Főiskola várt minket tárt karokkal. Na meg az ottani emberek, természetesen. Az út problémamentes volt, bár néha már folyt a könnyünk a nevetéstől, így a metró többi utasa könnyen hihette azt, hogy valami komoly szellemi elváltozásunk van… :D

A főiskola épülete kívülről és belülről egyaránt tetszett, belülről még inkább szemnek-szájnak ingere: interaktív tábla mindenhol, az informatika termekben Apple iMac gépek (van ám pénz, kérem szépen), és a tanárok is a mézes-mázos arcukat mutatták, úgyhogy szimpik voltak. ^^

Egy nagy teremben foglaltunk helyet, ami kis idő elteltével zsúfolttá vált, és már a bejárat előtti folyosó is tömve volt tudásra szomjazó leendő gólyákkal. Ebben a teremben egy órás előadást tartottak a suliról úgy általánosságban, beszédet tartott a rektor, a KarrierCentrum vezetője és a HÖK elnöke. Nem tudom, minek a rövidítése a HÖK, de az elmondottak alapján diákönkormányzatra tippelnék, de az rejtély, hogy vajon mi lehet az a H betű benne. A srácnak jó kis beszélőkéje volt, elmesélte a diákok közösségi életének legfőbb pontjait, rengeteg közös program van, ez hatalmas pluszpont.

Nem tudom, hogy annak köszönhető-e, hogy kommunikációs suli, és ezáltal az előadóknak rétori képességeik vannak, de engem meggyőztek, ide akarok járni! *-*

A pénteki BGF nyílt napon kiderül, hogy megdöntik-e a jelenlegi jövőképemet, de egyelőre ez a fősuli a nyerő. :)

A nap –számomra– legszomorúbb része, hogy ideiglenesen felhagytam tegnap elkezdett fogyókúrámmal, egy McDonald’s-os kicsit sem szerény ebéd erejéig. Hát, nem mondhatjuk túl szép kezdetnek, de kényszerített a tömeg (velem együtt hárman voltunk, tömeg, na, viszonyítás kérdése). De nem is lennék ember, ha nem hibáznék (ezzel most nem arra utalok, hogy sohasem hibázok egyébként, sajnos néha től sokat is. :/).

De mostantól belevágok, tényleg. :D Persze ez nem amolyan éheztessük-ki-magunkat, vagy a semmi-édesség fogyókúra, sokkal inkább személyre szabott, együnk-sokszor-keveset-amibe-néha-egy-kocka-csoki-is-belefér fogyókúra. :D Tehát nem fogok meghalni. :P

Szurkoljatok! ;)

Számomra furcsa érzésben volt részem ma reggel. Fél tizenkettőkor feküdtem le, mostani szokásommal ellentétben szinte rögtön bedobtam a szunyát és az álommanó egészen fél tízig nem engedett el. Ismeritek azt az érzést, amikor belesüppedtek az ágyba, és az ágynemű rátok simul? Pedig engem mindig kidob a kicsike. Most nem.

Amikor felébredtem, és arra gondoltam, hogy mennyi tanulnivalóm van, az ágy még jobban magába szívott.

Á, mikor lesz már vége ennek a tanítási évnek?

Először is boldog új évet kívánok minden kedves olvasómnak, időben. Remélem jól szórakoztatok az év utolsó és egyben a következő év legelső buliján, és nem ittátok le magatokat a sárga földig. Vagy az alá. :P

A következőkben a média házi dolgozatomat olvashatjátok, gondoltam bemásolom, hátha érdekel valakit. :D A téma a címben található. Gratulálok, ha valaki végigolvassa! :D

A dokumentumfilmek célja a valóság „dokumentálása.”. Többféle dokumentumfilm létezik, a legtöbb valós eseményeket, valós – a korábbi korokban élt vagy a 21. században élő – személyeket tesz a film témájává, a kamera középpontjává.

Másik célja, hogy felhívja az emberek figyelmét különböző problémákra, ezáltal javítani lehessen a társadalmi, illetve gazdasági problémákon.

Azonban manapság az emberek egyre kevésbé érdeklődnek a világ dolgai iránt, csökken a tudás iránti vágyuk, látókörük egyre szűkül. A felnövekvő generáció ebbe az értékromlásba született. A közönséges emberek életének követése iránt nagyobb érdeklődést mutatnak, mint bármi más iránt. Az ilyen műsorokat nevezzük valóságshow-knak, amik sajnos egyre jobban kiszorítják bizonyos adók műsorlistájáról az értékeket tartalmazó programokat. A valóságshow-k értelmetlen, értékvesztett adások, amik nevükkel ellentétben nem a valóságot mutatják be, hanem túlzó viselkedésű személyek próbálják önmagukat híressé tenni, ami sikerül is, hiszen az emberek nap, mint nap erről beszélnek. Még az is ismeri a műsor minden egyes mozzanatát, aki egy percig sem nézte.

De nem csak valóságshow-kat sugároznak a televíziók. Jelentős szerephez jutnak az érzelmekkel túltelített latin-amerikai szappanoperák is. Ezek a sorozatok nem sugároznak túl sok mondanivalót, nem nevettetnek meg, hanem az érzelmekre helyezik a hangsúlyt. A történet mindig többnyire ugyanaz, tele van (előre kiszámítható) cselszövésekkel, „váratlan” fordulatokkal, sírással, be nem teljesedő szerelmekkel. Sokan becsmérlően vélekednek róluk, s a valóságtól túlzottan elrugaszkodott, igénytelen, „bugyuta” műfajnak tartják őket. Ilyen szappanopera / telenovella például az Esmeralda; a Rubí, az elbűvölő szörnyeteg; a Betty, a csúnya lány; a Titkok és szerelmek.

A hírműsorok és politikai adások is nagy részét teszik ki a műsornak, az embereket ezek érdeklik a legjobban. A technika fejlődésével teret hódítottak a másik kontinenseken őshonos sportok, mint például az amerikai és az ausztrál futball. Az újdonságok mindig nagy hírre tesznek szert, ezért sokkal többen nézik. Másrészt pedig a sportműsorok – legyen az hagyományos vagy új – nagyon szórakoztatóak. Egy fárasztó nap után jobban esik ledőlni a televízió elé és szemünkkel rátapadni a képernyőre, ahol éppen egy izgalmas kosár-, futball-, vagy röplabdamérkőzés folyik, mint a madárcsicsergés különböző formáit elemző kutatót hallgatni.

Azonban azzal, hogy a dokumentumfilmeket teljesen kiszorítják a TV képernyőjéről, nem értek egyet, hiszen csak a kereskedelmi csatornák (TV2, RTL Klub) adásából tűntek el teljesen. Néhány csatorna azonban kifejezetten a dokumentumfilmekre, azon belül is a természetfilmekre, ismeretterjesztő filmekre és portréfilmekre specializálódott.

Azonban a valóságshow –k megjelenése és elterjedése csak egyetlen válasz a kérdésre. Ott van még az internet és az időhiány is.

Ebben a rohanó világban már senkinek sincs ideje leülni, nyugodtan eltölteni néhány órát a családjával vagy akár egyedül. Az embereket feszélyezi a dokumentumfilmek lassúsága, békessége. Zavarja őket, hogy nem olyan pörgős, mint egy akciófilm, nincs információáradat, és nincs felesleges idejük arra, hogy lelassuljanak, ezáltal jól érezzék magukat a dokumentumfilmek világában, élvezzék azt. Aki azonban erre időt szán, megismeri a világ minden egyes részét, művelt lesz, és akármiről el lehet vele beszélgetni, nem csak arról, hogy kit szavaztak ki a ValóVilágban, vagy ki jutott tovább az X-Faktorban és a Csillag születikben. Az értékomlás itt is jelen van, az emberek többsége nem azt díjazza, aki valóban tehetséges, és már eddig is sokat tett azért, hogy közelebb kerüljön az álmaihoz, hanem azt, aki nevetségessé teszi magát és a világhálóra való felkerüléssel az egész országot is.

Említettem az internetet is mint fontos ok. Az internetnek számos előnye és hátránya van, és nagy szerepet játszik a tudásanyag kézzel fogható részének visszaszorításában. Régebben, még a modern, elektronikus cikkek elterjedése előtt csak lexikonokból, szakkönyvekből és különböző dokumentumfilmekből szerezhettünk tudást. Ezzel szemben most pár kattintással akármire rákereshetünk a világhálón, akár az otthon kényelmében is.

Ráadásul manapság az emberek már kevésbé érdeklődnek a régi korok iránt, inkább a modern technológia érdekli őket, ami csak kevés műsorban van jelen.

Azonban a modern világ nem csak hátrányára, hanem előnyére is vált a dokumentumfilmeknek. Különböző fejlesztésekkel még mélyebben érinthetünk egy-egy témát, még többet tudhatunk meg a világról.

Előállhatnék egy éves beszámolóval hónapokra lebontva, de képtelen vagyok rá, a memóriám borzasztó. Így csak a legemlékezetesebb dolgaimról teszek említést.

·             A blog legnagyobb napi látogatottsága: 140 (február 2.)

·             A legjobb koncert: My Chemical Romance (VOLT fesztivál)

·             A legjobb buli: szalagavató utáni buli

·             A legnagyobb csalódás: rögtön 2 eset jut eszembe, és mindkettő családi, úgyhogy bocsi, de nem publikus.

·             A legdurvább betegség, amit elszenvedtem az évben: a balcsis nyaralásunkon történt, tízszer hánytam, óje.

·             A legszebb és egyben legtávolabbi hely: Debrecen: Sajnos csak orvosnál voltam, de gyönyörű hely, egyszer elmennék csak várost nézni is. *-*

·             A legfinomabb csoki: Lindt tejcsoki egész mogyoróval *-------*

·             A leggyakrabban használt tárgy: ágy. Nem is kell részleteznem. :)

·             Az év legjobb pasija: mivel a civileket úgysem ismeritek, ezért egy-egy nevet említenék: Nate Archibald a Gossip Girlből (alias Chace Crawford) és Freddie a SKINS-ből (alias Luke Pasqualino)

·             Az év legjobb felsőteste: Khm, hát, izé… :D Egy táncos srác. *-* De ha már ismert embert kell mondanom, akkor Jon Bernthal felsőtestét említeném meg. (The Walking Dead – Shane)

·             Az év apró csalódásai: a Gossip Girl kimerült témákból; illetve az Aréna Pláza kebabos standjában a kebab sem a régi. :(

·             Amikor a legjobban izgultam: az első nyelvvizsga szóbeli része. Háhá, látszik is az eredményen, 50%-os lett a kicsike… :$

·             A legnagyobb szívás suli terén: egyrészt kaptunk új magyartanárt, másrészt pedig májusban 78%-osra írtam meg a német érettségi írásbeli részét, ez ősszel sikerült volna 90%-ra, amikor pedig fél éve nem is beszéltem németül, és nem is figyeltem annyira. Shit. -.-’

·             A legszebb ruha, amit viseltem: keringős ruha *-*

·             A szám, amit a legtöbbször hallottam: Don Omar – Danza Kuduro: először a Balatonon hallottam, Vivi mutatta, meghallgattuk egy csomószor. Majd tánctáborban erre táncoltunk, és végül szalagavatón szintén. Imádtam ezt a számot, de most már nagyon elegem van… :/ :D

·             Az év legjobb sorozatai: több van: How I Met Your Mother, Pretty Little Liars, The Vampire Diaries.

·             A legújabb sorozatmániám: The Walking Dead

·             A legjobb könyvek: Stephen King: Az; Robin Cook: Agymosás

·             A legjobb új film: Harry Potter 7/2, A fekete hattyú

·             A legjobb régi film, amit ebben az évben néztem meg: Se7en

·             A legjobb ajándék: szülinapomra kaptam bátyámról egy órát szív alakú medálban, hosszú lánccal *-*

Hát ennyi lenne, ami most hirtelen eszembe jutott. Töltsétek jól az óév utolsó napját, zúzzatok az éjszakában! :D ;)