Olvasgass, ha kíváncsi vagy egy 18 éves nőprotokollra, aki átlagos és különleges, vidám és néha depis, aki kedves és bunkó, aki csendes és „le-sem-lehet-állítani-annyit-beszél”, aki olyan dolgokat szeret, mint a tömeg, és olyanokat, amikről a többség még sosem hallott, de a legtöbb ember egyetért, hogy szétszórt és hangulatember, ugyanakkor megértő és segítőkész és nem utolsó sorban szerény. :P
Hát ez lennék én.
További információért érdeklődj jegyirodánkban vagy csak nézz a középső sávra és merülj el gondolataimban. És ha már itt jársz, hagyd itt a mancslenyomatodat! Hev ö gúd tájm! ^^ Csóközön, pacsi, xoxo, miegymás ;)
A helyzet változatlan, pár nappal idősebbek lettünk, idősebb az emberiség, a kutyám, a szomszéd macskája, a fák, a szétfagyott bokrok odakint, sőt, a tegnapi krumplistészta is már megérte az első napját.
Tegnapelőtt megtörtént, aminek meg kellett történnie. Beiratkoztam a februári nyelvvizsgára. Előzménye fél órás séta a városban, mert a nyelvsuli elköltözött Isten háta mögé. A mellékutca mellékága melletti zsákutca legvégére, kb... :D
Tehét innentől kezdve bújom a német tételeket, átnézem a nyelvtant, sötöbö. Kéne német csatornát is néznem, de.. fúj.. nem igazán jön be. :/ Szóval inkább kihagyom.
Kicsit több mint 1 hónap múlva idegroncs leszek, úgy számolok (magammal), hiszen február 12-én alkotok valamit, remélhetőleg 60%-nál többet. :)
Tessék minket beengedni szurkolni!
2 napig nem voltam gépközelben, ugyanis igazi, vérbeli öregasszony módjára korán lefeküdtem, tegnap már 10-kor nyomtam az ágyat! Durva... Ebből következik, hogy ilyen hajnalok hajnalán már kezdek elpilledni, így hát lassacskán megcélzom a pihe-puha ágyikómat. ^^
Végezetül itt egy kis csámcsognivaló, jó étvágyat hozzá! ;)
Na, ezt a napot is túléltük, a Hawaii-ból egyenesen a pokol közepére, legbelsőbb bugyraiban égtünk. Na jó, ennyire azért nem volt drámai a helyzet. Na de suli? Nemáááár. Hisz’ tegnapelőtt volt újév!
Ráadásul egyből 8 órával kezdeni? Plusz utána tánc. Ami egyrészt jó volt, mert lógtam az emelt német utolsó 10 percéről (kevés, kevés, de még mindig jobb, mint a semmi :)), illetve kipihentem magam. Kipihenni. Ez egy elég vicces kifejezés, mert mindenkiről folyt a víz (Ennek egyszerű oka csupán az, hogy a táncterem közepén –oké, na, a közepének hátulján. Vagyis értitek… - egy kb. másfél-2 méter széles, plafonig érő kályha tüzelt –jaja, mint a szukák -, és amikor kintről a mínusz akárhány fokból bejöttem, nem tudtam megmaradni mellette, annyira égetett… :D Remek ötlet volt, pacsi a tervezőnek.. :D) De lélekben pihentető volt. Hát igen, ez a hobbi lényege, végül is…
De a tánc előtti 8 óra sehogy sem akart letelni. Németből szünetre fel volt adva egy deutsche vers meg az olvasás tétel. A szünetben szépen elfelejtkeztem róla, ma meg persze, hogy én feleltem. Jó, persze, ez a témakör az egyik legkönnyebb, nem arról van szó… :D A gond ott volt, hogy már totál elfelejtettem, mi és hogyan történt a kedvenc könyvemben. A főszereplő neve, akárhogy is törtem mogyorónyi agyacskámat, nem jutott eszembe. Pedig az nem árt… :D (német lánynév… János? :DDD tényleg fáradt voltam/vagyok)
Jó, most mondhatjátok, hogy ezt a sík hülyét, még erről sem tud beszélni. Akkor most figyeljetek.
A versként a rettegett Erlköniget választottam, mert azt már az általános iskola középső részlegében, valahogy úgy 5. vagy 6. osztályban bele kellett préselnünk a fejünkbe. Megígértem a tanárnőnek, hogy holnap felmondom. Csakhogy hazaértem, jól belaktam (hmmmm, gyros :P), és olyan fáradtság tört rám, mint… Hát, nem is, egész nap olyan búval aszott voltam (ez elsősorban az alváshiánynak és az alvás minőségének romlottságának köszönhető. Meg másod- és harmadsorban is…), csak a tánc alatt szabadultam meg ettől egy kis időre.
Életemből 2 órát (2 ÓRÁT, NEM HISZEM EL!!!!) vesztegettem el erre a dráááááááága versikére, és megtanultam az első 2 versszakát… Maradt még 6. A belső boldogságom a csúcson, az önértékelésem a béka feneke alatt, vagy az ördögé alatt, méghozzá romokban. Na jó, annyira nem, de az idegösszeroppanás megvolt. Túl hamar felidegesítem magam mindenen. Kár…
Mármint ne értsetek félre, nem az a gond, hogy most hányast fogok kapni holnap… Hanem az húzott fel ennyire, hogy képtelen vagyok sorrendbe rakni a megfelelő szavakat, magyarán a koncentrációs készségem az önértékelésemet várta az ördög alatt. :D
Áh, oké, inkább lépek is… Holnapra kipihenem magam, megtanulom a verset, majd este vidámabb bejegyzéssel várlak benneteket.
Véget ért egy csodás, meseszép, bűvöletes évünk és ismét egy évvel idősebb lett az emberiség, amit egy kiadós bulival, pezsgővel, tűzijátékkal, Himnusszal, tánccal, zenebonával, miegymással ünnepeltünk meg. Most nem fogom részletezni, mi történt tegnap/ma, mert egyrészt hosszú, másrészt pedig senkit sem érdekel. Akit meg igen, annak már msn-en elmeséltem. Ha ennek ellenére mégis érdeklődés csillan fel szemetekben, akkor azt tanácsolom, hogy nyújtsatok be egy kérvényt és akkor majd részletes beszámolót tartok. Höhö. :D
Azt kívánom néktek, hogy legyen még boldogabb, gutbesser gösser évetek.
Mit fogadtatok meg? :) Én nem teljesen éjfélkor, hanem vagy 4 órával később, de… jobb későn, mint soha, nemde? :P Elég sok minden tartozik ide, mint például az, hogy időben elkészülök, kedvesebb leszek (Mostanában azt a felfedezést tettem, hogy előszeretettel vagyok bunkó. Pedig régen én voltam a legszendébb leányzó a környéken. :D Még Hófehérkét is leköröztem, bibibibiiiii. És most még Jóska bácsi is leelőz. Brrr…), pozitívan állok a dolgokhoz (haladok :)) és összefoglalva: kihozom magamból a maximumot. Remélhetőleg sikerül :D
Szurkolok, hogy nektek is minden beváljon, amit megfogadtatok, sötöbö. :)
Bár még csak a mondat első felénél tartunk, mindenki készülődik az esti buliba, ahol lehet nosztalgiázni a 2010-es évben megélt eseményeken. Lehetőleg több jóban bővelkedtetek, mint rosszban, azt hiszem, ezzel én is így vagyok. Egész pozitív emberi lény lettem. Aszem. Höhö. :D
Eddig ez az évem telt el a leggyorsabban. Mármint amelyikre emlékszem. Az első pár évem kilőve, emlék nuku... :/ :D De most így konkrétan arról az időszakról beszélek, amióta a pubertás korba léptem és pubertáskodom gőzerővel.
Sok élmény tele csalódással. De még több nevetéssel megfűszerezve. És boldog voltam. :) Vagyok. Leszek. Egyre boldogabb. Bár nem tudom mitől, de ezt teszi az optimizmus... :D A végén annyira boldog leszek, hogy felrobbanok. Bumm. :DDD
Jó tanácsok ma estére (ami az év többi szakaszában is megállja a helyét, sőt)
-Messziről kerüljétek el a detoxot! - Részeg disznó nem szép látvány
-Ne ismerkedjetek közelebbről senkivel! -Már ha értitek...
-Nem árt, ha van nálatok egy kis tükör. Az elkenődött smink nem szépíti az embert... :D
-Álljatok pozitívan a dolgokhoz! Attól, hogy nincs meg ez vagy az, nem kell dühkitörésben szenvedni! Főleg ne részesítsetek másokat is ebben a (kitörő) élményben. Haha. :Đ
Na jó, futok, mert már megint késésben vagyok! :D Jellemző... Meg is van az új évi fogadalmam. :P Meg még pár... Amire Gyermelyre érek, addigra összeszedem a gondolataimat (meg hogy miért is nem vagyok elég jó és mivle leszek jobb jövőre :P)
Ma tényleg lépek mert lesz ám nemulass, ha nem leszek időben kész... :/ :P
AJÁNLOM AZ OLDALT
